Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Bevezető - Szigeti János: A vásárhelyi zsidóság múltja
A polgári leányiskola végzős tanulói 1926-ban. Az álló sorban balról a 3. Porjesz Klára, az ülő sorban balról a 2. Salgó Gabriella Az 1874-ben, Bélák János városi mérnök tervei alapján újonnan épített izraelita elemi népiskola a Nap utca 3. szám (ma Szeremlei utca) alatt működött. Immár öt tanteremmel rendelkezett, melyekbe egy széles, oszlopos, a templom felé nyitott folyosóról lehetett belépni. Hattól tizenkettedik életévüket betöltött tanulók járhattak ide, elenyésző számmal más felekezetű diákokat is felvettek. A zsidó vallású tanulók a szülők, vagy a gyám kérésére a sabat idejére felmentést kaptak az írásos vagy rajzi munkák alól. Állami vagy más felekezeti iskolába is jártak, az elmúlt század fordulóján például a Hódmezővásárhelyi Állami Polgári Leányiskola tanulói negyedrészben izraelita vallásúak voltak. Ez utóbbi intézményben az 1921-1922. tanévig Seltmann Lajos főrabbi hitoktatóként működött. Őt követte Büchler Gyula rabbi. Később az izraelita tanulók részére főigazgatói engedéllyel a hitoktató rabbi bibliaórákat tartott. A két világháború között a zsidó hitközség elemi népiskolája egy-két tanerős, osztatlan, amelyet 14 tagú iskolaszék felügyelt. Az iskolába az 1932/33. tanévben 23 fiú és 29 leány iratkozott be, 1942/43-ban 42 tanuló. A még 1911-ben létrehozott Beregi Lajos-alapítvány a szegény sorsú tanulókat tankönyvekhez, tanszerekhez juttatta, és téli ruházattal látta el. Az iskolafenntartó bár a hitközség volt, azonban maradéktalanul érvényesült az állami oktatási intézmények alaki (működési, szervezési) és fegyelmi szabályzata. Bizonyos autonómiát is kapott a zsidó elemi népiskola a hittan, a héber nyelv tanítása, később az iskolaotthonos keret kialakítása, a vallási ünnepek megtartása és egyéb területeken. Az elemi iskolai tanítókat az iskolaszék pályázat útján választotta. A közismereti tárgyak oktatásának felügyeletét a tankerületi hatóság látta el. A két világháború között a zsidó elemi népiskola tanítóinak doyenje Kemény Simon (1865-1941) igazgató-tanító volt. Havas Hajnal 1932-től volt itt tanító, Gruber László 1934-től látta el a kántortanítói teendőket. A hitközség iskolája ekkor már két tanerős volt. A zsidó örömünnepek közül talán a legnagyobb nyilvánosságot a Chanukka kapta. Az egyetlen ünnep, amelyet külön kötelesség közhírré tenni, propagálni. A chanukkai gyertyagyújtás nyolc napját, a szertartásokat, szokásokat a lakosság érdeklődése kísérte. A zsidó vallású diákok sokféle lehetőséget kaptak a szereplésre, az énekre, a táncra. Az 1938-tól megjelent ún. zsidótörvények „nem csupán a hitközségi tagok elszegényedését vonták maguk után, de lelki vonatkozásban is fájdalmas eseményeknek Vásárhelyi zsidó családok (Gärtner, Goldmann, Salgó, Schweiger stb.) gyermekeinek zsúrja, 1943 Havas Hajnal 16
