Georgiádes Ildikó - Tánczos Roland: Négy évtized termése. Labádi Lajos szentesi főlevéltáros személyi bibliográfiája 1974–2013 (Szentes, 2013)

Bevezető

5 sen elmegyünk szülővárosunk egy szép szobra, becses műemléke vagy éppen szellemi értéke mellett. Nos, a honismeret, a helytörté­net művelése talán ezekre az orrunk előtt levő értékekre is visszate­reli az információkat türelmetlenül hajszoló ember figyelmét. A globalizáció és az információrobbanás mellett korunknak van egy másik jellemző szellemi tünete is, amiről ritkábban esik szó. Valamikor a ’80-as évek végétől nagy népszerűségre tett szert - hogy ne mondjam, kulturális divattá vált - az a Francis Fukayamatól származó posztmodern fölfogás, miszerint a történe­lem befejeződött, a globális liberalizmus, illetve neokonzerva- tívizmus után nem jöhetnek nagy történelmi narratívák. Egyáltalán: a történelemnek vége. Nos, hamar kiderült, mennyire hamis és ká­ros volt ez az állítás, amely szellemi emberek sokaságát vitte tévút­ra. Éppen azt szegezhetjük szembe a szellemi hanyatlásról árulkodó elmélettel, hogy a tényfeltáró történettudománynak igenis millió feladata van még. Az irodalom-, a művészet-, az eszme-, a művelő­dés-, az intézmény- vagy éppen a helytörténet hatalmas, évszázad­okra elegendő feladatot ró a mai kor és a jövő kutatóira. Múltunk és formálódó jelenünk rengeteg föltárni való adalékkal szolgál, mi­közben nagyon jól tudjuk, hogy minden egyes megoldott tudomá­nyos kérdés tíz újat indukál. Nos, Labádi Lajos ennek a szívósan föltáró, adatokat fölkutató, forrásokat behatóan elemző neopozi- tivista tudományos munkának a rendíthetetlen elkötelezettje. Hiszen csak Szentes város múltjában megannyi tisztázatlan részlet, apróbb- nagyobb momentum fedezhető fok Földrajzi hasonlattal úgy is jel­lemezhetnénk a helyzetet, hogy terra incognita, föltáratlan földrész valószínűleg már nincs, de ismeretlen részlet, tisztázatlan mozzanat még milliónyi. Igenis helye van tehát a folyamatos és kitartó hely­történészi munkának, mert üres foltok még bőven akadnak múltunk térképén. E foltok kitöltése, kiszínezése a történészek, no és a könyvtárosok, muzeológusok, levéltárosok feladata, hivatása. Akik a magyar múlt kérdéseivel foglalkoznak, azt kutatják, és kutatási eredményeiket publikálják - nos, ők azok, akik újra és újra figyel­meztetnek bennünket az ember ama alapvető szükségletére, amit kötődésnek, a szülőföldhöz való ragaszkodásnak nevezünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom