Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
A meseolvasóhoz avagy két igazi csongrádi: Palásti Annusra és Katona Imre
A MESEOLVASÓHOZ AVAGY KÉT IGAZI CSONGRÁDI: PALÁSTI ANNUSRA ÉS KATONA IMRE Örömnapja a magyar népmesekutatásnak, és egyáltalán a magyar néprajztudománynak, hogy végre megjelenik ez a szép mesegyűjtemény. Voltaképpen tudtunk létezéséről, hiszen a mesegyűjtő (Katona Imre) többször említette, hogy szegedi egyetemista korában szülővárosában gyorsírással népmeséket gyűjtött, Palásti Anna nevét is természetesen leírta, néhány szöveget jelentős népmeseantológiákban közzé is tett. Ám csak most, a teljes mesekincs ismeretében láthatjuk, hogy (ide illő módon, mesei képpel jellemezzem e meséket) ez a 70 éves Csipkerózsika álmából most felébredvén milyen szép! Köszönet illesse először most azokat, akik megteremtették a könyv kiadásának feltételeit: a csongrádi örökség megőrzésének és közzétételének eredményes munkásait. Másodszor Bereznai Zsuzsanna néprajzkutató kollégánkat, aki nemcsak Katona Imrének volt az egyik legkedvesebb tanítványa (egyetemista évei előtt, alatt és után egyaránt) - hanem nekem is. Az ő páratlan érzékenysége, kitartása és pontossága e kötetben is megnyilvánul (mint eddigi más munkáiban is). Most azonban ezen is túlmenően, még egy detektívet is megszégyenítő nyomozó ösztön is vezette. Főként Palásti Annuska életének kiderítése során alighanem többet tudott meg (és vele együtt e kötet olvasói is!) a mesemondó asszonyról - mint maga az egykori népmesegyűjtő diák! Ami nagy szó, hiszen a Katona család ekkor már igazán mindenkit ismerő csongrádi volt. A folklór valódi ismerői, kutatói jól tudják, hogy a néphagyományban minden egyszerre egyedi és általános, egyformán egyszeri és örök. Palásti Annuska meséit is könnyű megkeresni a Magyar Népmesekatalógus tízezernyi magyar népmeséje között (e típusszámok olvashatók is a jegyzetekben), sőt akár a német Hans-Jörg Uther professzornak a világ népmeséinek tartalmi típusait legutóbb összegző áttekintésében is (The Types of International Folktales. A Classification and Bibliogaphy. I—III. kötet, Helsinki, 2004). Igen - a magyar népmese és ezek a csongrádi népmesék nemcsak a miénk, hanem a világ mesekincsének szerves része, onnan táplálkoznak, legtöbbször onnan jöttek, a legapróbb részletekig bezáródóan. Ugyanakkor egyedi és megismételhetetlen szövegek: a mesemondó és közönsége mindennapjait tükrözik, az igazi előadó a szíve vérével táplálja a meséket, elmondásuk közben mindig magára és családjára, szülőhelyére és környezetére gondol - másképp nem is tehetné. Ahhoz, hogy mindezt mi, a távoli vagy kései olvasók is érzékelhessük, még nem elég a mesemondók tehetsége és megszokott hallgatóik figyelme - kell ehhez a gondos és pontos gyűjtő, meg a nem kevésbé pontos és gondos sajtó alá rendező. 3
