Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
- No, azt mondja tudd mög, hogyhát ezt a kisfiút én lopattam el a sas madárral, és én azért lopattam el a kisfiút, mert bosszút akartam állni a grófékon. És most, Eszter, terád bízom ezt a kisfiút, neveljed föl szépen... Mindén hatalmat átadok neked, a bosszúmat kitöltöttem idáig, és most mán én mögszűnök élni... Hát oszt, nagyon szépen nevelködött a kis Sándorka. Eszter oszt nagyon szépen nevelte, gondját viselte. Múltak a napok, teltek az üdők, hát növeködött, úgyhogy mán tudott járni. Akkor osztán a grófék, oszt azok is szépen nevelték a kis Imriskét, szerették, eztet osztán a gróf nem tudta, hogy űnekik nem az az ű kisfiúk, se a grófné. A komornyiknak a felesíge mindég nagyon szívesen tartózkodott ott a grófné mellett, azért hogy hát dajkálhassa a kis gróffiút, mög az üvé is volt... Osztán ottan az Eszter is nagyon szépen nevelgette a Sándorkát a tündérkastélyban. Hát osztán, egyszer Imriske, a grófnénak a kisfia mán olyan volt, hogyhát lehetett vezetgetni, és az Eszter is elvezette a kisfiát az erdő szélihöz, osztán akisfiút is adadája kivezette az erdő felé. Oszt mégtanálták Esztert, hogy a kisgyerekkel ottan játszott. Imre hercegöt is, mán a fiatal fiút is elvezették, oszt a két kisgyérök tanálkozott egymással. Oszt akkor eljátszottak ottan az erdő szélin sokáig, s ez mán este késűn volt, mikor hazament a dajka a kis Imrével. A grófné osztán türelmetlen volt, nagyon haragudott a lányra, hogy mért maradt olyan soká. Azt mondja:- Né haragudjon, úrnőm - azt mondja olyan aranyos kis fiúcska van ott az erdőben, olyan szépen játszanak, hogy öröm ükét nézni. Akkor osztán másnap oszt mondta a dajkának a grófné, hogy né vigye el a kisfiút, de a kisfiú még nagyon szeretett ottan. Ha csak téhette, lémént ű maga is a Sándorkához játszani. Égyször aztán azt mondja a gróf, hogy elmönnek mögén vadászatra, de mán sok időbe beletelt, mán akkor egész szép nagyocskák voltak a kisfiúk. És akkor, ahogy vadásznak az erdőben, a gróf, tanálkoznak ott, a barlang szélinél. A kisfiú ott játszik a barlang előtt, kis báránykával játszik a kisfiú. Oszt a gróf akarata ellenire is, még köllött állni. Olyan kedvesnek tanálta azt a kisfiút, s kérdözi a gróf:- Na, kisfiam, hát egymagad vagy itten az erdőben?- Nem vagyok én - azt mondja -, csak most itten én magam vagyok, de szokott ide gyünni égy kisfiúcska énhozzám, és mostan aztat várom, de olyan soká gyün. De té olyan szép bácsi vagy, de né bántsál ám engömet, 191
