Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
És akkor az apja is mindég azon volt, hogy csak a fiának örömet szerezhessen. Kivitte az erdőbe, osztán ottan a madarakat zavargászta, ű is barakcsolt* fábúl. Kileste az apjátúl, hogy csinál falovat meg égyet- mást, ű is hozzáfogott a szünidő alatt, oszt csinált egy falovat. Osztán mikor megcsinálta, azt mondja az apjának:- Apám! Nézd - azt mondja -, milyen szép falovat csináltam! Most mán majd - azt mondja - ezön járok ám én az iskolába.- Ó - azt mondja -, fiam, azon nem möhetsz, mert az nem visz el! Azt mondja:- Hát, amit csinálnak, égy se elevenedik még?- Nem - azt mondja -, majd ha nagy löszöl, oszt katona löszöl, akkor majd kapsz lovat is! Akkor hazamöntek az erdőbűi, az édösanyja mán mégfőzött, s akkor hazamönt, mögvacsoráztak. Hát, mindég nagyobb, nagyobb lőtt a gyerék. Nagyon kedves lőtt. Hát osztán szerették az apjáék nagyon. Az apja mondta neki, hogy majd katona lesz. Mindég kérdözte az apjátúl, hogy:- Édösapám, mikor lészék mán én katona?- Majd, fiam - azt mondja majd mögnyősz, osztán katona löszöl, akkor kapsz lovat. Mindég azon ábrándozott, hogyhát csak ű katona lőhetne. Osztán akkor mán elérte a húsz évet, s akkor nem sokára, izé... vizitációra* került a sor, mégvizitálták,* és bémaradt katonának. Örült ám osztán a Jankó, hogy milyen jó is lész most űneki. Elmént osztán, bérukkolt katonának. Az anyja oszt nagyon sajnálta, féltötték nagyon, hogy majd a katonáéknál ott marad a hűk. Akkor is olyan háborús világ volt, a törökökkel harcoltak. Csak úgy izélte, vagdalta léfele a törököket - nagyon erős hú volt. Osztán mikor mán nagyon sok ellensígöt lévágott, hát a katonaságnál nagyon mégszerették. Kapott kitüntetésüket, kitöltötte a katonaidejét, és hazabocsátották. Na, azt mondja, mikor oszt hazament, hát a szülei akkkor úgy kezdtek öregödni... Nagyon szerették, örültek, hogy most mán nem köll neki mönni katonának sé, ott lehet mindég közöttük. Egyször oszt mondja neki az édösanyja:- Most mán, ham, kiszolgáltad a katonaságot, válassz magadnak égy lányt, akit szeretsz, és nősülj még! Mán mink öregök vagyunk, legalább majd tik gondunkat viseliték. 187
