Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
Fajankó Volt a világon, hun nem volt, egy házaspár. Olyan faedényöket meg fababákat, ilyesmiket csinált az ember. Vásárokra csinált mindég babákat, ilyen fával dolgozott. Nem volt nekik családjuk, mindég kérte az asszony a jó Istent, hogy csak adna mán nekik égy gyerekét. De hiába - nem létt nekik családjuk... Egyszér osztán nagyon de nagyon szép nagy babát csinált az ura, olyan volt, mint égy kisbaba, mán réndés kisgyerék. A felesége, azt mondja, égyször elvöszi onnan azt a kisbabát, azt mondja az urának:- Hallod-é - azt mondja apjuk?! Ezt a babát én elvöszöm, oszt mindön nap mögfürdetöm.- Jól van - azt mondja -, nem bánom. Hát osztán mindön áldott nap égyször mögfürdette a fababát. Fürdette évekig, égyször osztán csudáknak csudája: bépólyázta úgy, mint a kisbabát szokták, az ura csinált neki bölcsőt is, beletétte a bölcsőbe, elmént onnan, hazulról. Az apja mög az erdőben csinálta a többi famunkákat. Mikor osztán hazamén az asszony, hát a kisgyerék a bölcsőben gebecködik*, még jár a keze-lába, mégelevenédétt! És akkor az asszony örömiben azt sé tudta, hogy mit csináljon mostan. Az urának szaladjon-é szólni? Fölkapta oszt az asszony a kisgyerököt, össze-visszacsókolta, azt mondja:- Nem mék én, majd hazagyün az uram, majd elmondom neki! Mégörül, tudom, ű is neki! Este aztán hazamén az embér. Elkezd a gyerök sírni a bölcsőben.-Nézd-azt mondja-, apjukom, mit adott nekünk a Jézuska! Csak jót- azt mondja -, hogy mindönnap mégfüdettem ezt a kisbabát, a jó Isten- azt mondja - mögelevenítötte! No - azt mondja -, apjukom, mit szólsz hozzá? Most mán - azt mondja - még köll ezt majd körösztöltetni is! Másnap oszt elvitték körösztölni. Fajankónak köröszöltették. És akkor nagyon boldogok voltak, az asszony... Hogy milyen borzasztó örültek, boldogok voltak, a család, hogy az a kis gyerök mögelevenödött nekik. Még a királlyal sé cseréltek volna most! Oszt nevelték a kisfiút, nagyon okos kisgyerök létt. Mikor elmöntek onnan, hát akármikor elmöntek, Janika mindég azon volt, hogy az édösanyjáéknak örömet szörözhessön. Nyőtt, fejlődött a kisfiú, iskolába adták, tanították. Ott is, az iskolában mindönki mögszerette. 186
