Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
Akkor mögen beköszönt ott a testvérihöz:- No, Josse - azt mondja hazagyüttem, de én mán többet nem mék el, hanem átadom a tündértáskát meg a kalapot, viseld gondját most mén te! Hát, én pedig mán nem akarok menni sehova se, én mán enélkül élhetök! Mondja a testvérje:- Énneköm nem köll! Mondtam, hogy nem köll, én élők enélkül! Hát osztán, nem vállalta a testvérje. Akkor mögen nem volt nyugta, mögen csak elment. Mönt, möndögélt, hetedhét országon túl, égyször mögen betévedt égy várpalotába. És úgy, mint valami szolga, beállt. Hát osztán, mikor pénzre volt szüksége, akkor elővette, osztán vett ki a táskábúl pénzt, de nem merte senkinek se megmutatni, mert mindég attúl félt, hogy űneki sok pénze van, akkor űtűle azt elvöszik, ha möglátják, hogy mi van nála, s űtet agyonütik. Hát osztán, ottan azok a társai mégis égyször oszt méglátták, oszt elkezdték szekírozni.- Hát, van téneköd pénzöd, adjál! Aztán akkor nagyon elbúsult, mert ezök, hogy nem adott pénzt, mégverték nagyon, oszt akkor nagyon elkeserödött.- Nem bánom, most mán még égyször elmék a testvérömhöz, én mán többet nem bolyongok. Hiába van néköm sok pénzöm, nincs nyugodalmam. Elmögyök, osztán majd lösz valahogy... Akkor osztán elmönt a testvérjihöz.- No - azt mondja -, Jossé, én mán többet ne mék séhova sé! És ottan a testvérjinek mondta, ha gondolja, hogy tanál a faluban valami jóra való lányt, ű is mögnősül, nyugodt életöt akar élni, nem bolyong tovább. Akkor is a tündértáskábúl kivött jó csomó pénzt, és akkor adott a bátyjának is, jócskán ellátta űtet pénzzel. És akkor elmönt, keresött magának égy felesígöt. Kapott is égy jóra- való lányt, és mégesküdtek, nagyon boldogok léttek. A tündértáskát mög a kalapot, azt összekötte, oszt eltétte, úgy hogy né is lássa, mert még az nála volt, soha nyugodalma nem volt. Ok is osztán így boldogan éltek a felesígivel, mint a bátyja. Lőtt nekik családjuk, boldog családi életöt éltek. És még most is élnek, ha még nem haltak. 185
