Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
Ahogy hazamén, mént, méndégélt, hát hazaért a testvérjihöz. Az mög mán akkorára megnőtt. Hát, azt mondja, beköszönt:- Dícsírtessík a Jézus! Hát hogy vagyok testvéröm?- Én jól vagyok - azt mondja -, hanem te hogy vagy, Gyurka? Hogy mönt végbe a kalandod idáig?- Hát - azt mondja -, énneköm nem jól végződött a kalandom. Hanem most mán ténéköd adom a tündérkalapot még a tündértáskát is, most mán té próbálj vele széréncsét!- Nem köll nekém, testvéröm, én mán mögélök úgy is, van mán neköm jó felesígöm és családom, én mán így is mégélök, ha nem széréncsétlenkédnék avval a táskával, kalappal. Mindönnapra való akad a mégélhetéshöz, és mán nem bócorgok* séhol sé, én mán nyugodtan élők így is... Té is eredj, és keress égy jó felesígöt, és akkor majd neköd sé lösz - azt mondja - ilyen nyughatatlan életöd! Akkor osztán elmönt, elköszönt a testvérjitűl, mögén elmént a tündértáskával. Akkor mögén elmént nagyon messzire a tündérkalappal és a tündértáskával. Úgy gondolta, hogy majd sok pénze lösz, akkor majd tanál égy jó felesígöt, ű is majd olyan boldogan él, mint a testvérje. Hát osztán, mögén elmént égy kis kocsmába égy pár pohár borra. Hát osztán, ottan látták, hogyhát bőven fizet, aztán kilesték, mert ott is olyan rablóformák éttek-ittak. Ottan elvégezte az ebédjit, oszt akkor kimént a kocsmábúl. Ezök is oszt kifizették, amit étek, oszt eliramodtak utána. Mindján hárman körbe fogták, oszt mondják neki, hogyhát adjon nekik pénzt. Mondja:- Nem adhatok, nincsen neköm pénzöm!- Dehogy is nincs! Van ottan - azt mondja, csak adjál! Nem tudott adni, hát mégfogták, oszt jól elverték. Hát osztán, mit csináljon, hova ménjen? Akkor osztán még elmönt égy helyre, olyan erdészhöz. És ottan, azt mondja, hogyhát majd ottan égy pár napig kipiheni magát. Mert hogy mégverték a rablók, hát nem tud séhova sé ménni messze. Az erdészék nagyon szívesen fogadták, mondták, hogy nagyon szívesen, kipihenheti itt magát. Mikor osztán ott volt három nap, azt mondja:- Én mán most mán elmék, köszönöm szépen a szállást! S akkor elővétte a táskát, hát sok pénz lőtt benne. Jól mégfizette az erdészéket, akkor osztán mögen elgondolta, hogy elmén haza, oszt odaadja a testvérinek a táskát. 184
