Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
Égyször osztán voltak ottan, a királyi udvarban erdészök... egy erdész, és úgy meghallotta a királykisasszonyt, hogy azt beszélte, hogyhát az a picike ember azt mondta, hogy az ű nevit nem tudja senki, senki nem tanálja ki, ű lösz a királykisasszony mátkája. Osztán megfigyelte az erdész. Múltak a hetek, a hónapok, égyször osztán az erdész elment az erdőbe vadászni. Ahogy járkál az erdőben, hát messzirűl látja ám, hogy égy picike kis embér hord össze izét, olyan vastag fákat, oszt méggyújtja, tüzet gyújt, és akkor mán jól ég a tűz, van ott égy árok, oszt akkor a kis embér ott az árkot elkezdi ugrálni. Ugrálja az árkot, hát elkezdi mondani:- Az én nevem Inci-panci, sénki sé tudja, én löszök a királykisasz- szony mátkája! De mondja égymás után:- Az én nevem Inci-panci, sénki nem tanálja el, én löszök a királykisasszony mátkája! A vadász mög elhúzódott égy fa árnyékába, hogy né lássa, és onnan nézte, hogy mit csinál a kis embér. S a vadász nagyon jól nevetött rajta. És mikor hazaért a palotába, mindjárt tanálkozott a királykisasszonnyal, aztán mondja neki, hogyhát milyen jót nevetött mostan ű az erdőben, hogy égy picike embér, égy nagyon kis, icinkó-picinkó embér tüzet rakott, és akkor, azt mondja, hogyhát árkot ugrált... Azt mondja:- Elkezdte oszt ugrálni az árkot, és akkor azt mondta, az én nevem Inci-panci, az én nevemet sénki sé nem tudja, én löszök a királykisasz- szony mátkája! És akkor a királykisasszony:- Na, jól van... Csakhogy tudom... Följegyözte magának. Három nap múlva mén ám a kis Inci-panci. No, aztán akkor bémén a palotába, éppen tanálozik az égyik udvarhölgyivel a királykisasszonynak.- Ugyan - azt mondja - hun tanálnám még a királykisasszonyt? Azt mondja a palotahölgye:- Majd mindján szólok neki - azt mondja. A palotahölgye kihívta a királykisasszonyt. A királykisasszony előtt a kis icinkó-picinkó embér méghajult.- Az én nevem nem tanálta ki sénki sé, meg hát mostmán elgyüttem, hogy té lészöl a mátkám! A királykisasszony osztán azt mondja a kis icinkó-picinkó embérnek: 179
