Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
- Ó, eredj innen, te Inci-panci! Hát te - azt mondja - Inci-panci vagy! Akkor osztán a kis icinkó-picinkó ember úgy elszaladt, hogy még most is szalad, ha még nem állt. A királykisasszony osztán megörült neki, hogy megszabadult a nyűgitűl.- Mostmán - azt mondja az apjának a királykisasszony - mögszabadultam a kis embörtűl, az mán úgy elszaladt, hogy mán nem gyün vissza többet soha. Mostmán, nem bánom, férjhöz megyék! S a király kihirdette, az apja, hogy a lányának valami férje, ha kerülne, férjhöz mönne. És akkor került is, nem soká köllött várakozni, égy szép királyfi elmént, mégkérte a kézit. És kihirdették az egész országban, hogy a királykisasszony férjhöz mönt, az egész várost, országot, mindön népet méghívtak a ményegzőre. A király nagyon örült, boldog volt, hogy az ügyetlen égy lányát férjhöz adta. És akkor kihirdették a ményegzőt, hét országra szóló lakodalom készült. Hét nap és éjjel voltak ottan grófok, hercegök, bárók... És nagyon nagy lakodalom volt. Mindönki boldog volt: szégíny, boldog, koldus, mindönki hivatalos volt, aki csak ménni tudott, a királyi kastélyban részt véhetétt a lakodalomban. Akkor oszt vége lőtt a lakodalomnak... Éltek boldogan... Még most is élnek, ha még nem haltak... Tündérkalap Volt a világon, hun nem volt égy embér, annak volt két fia, az égyiket Gyurkának hívták, a másik még Jossé. Aztán ahogy az embér nevelte a fiait... Közben aztán olyan betegés volt. Egyszér osztán, hogy mögbetegédétt az öreg embér, odahívja a fiait:- Fiaim - azt mondja -, én mögbetegödtem, de én mán föl nem gyógyulok. Hanem - azt mondja - örökségül rátok hagyom ezt a tündértáskát még ezt a tündérkalapot.- Hát, jól van - azt mondj a -, apám, azt mondta a Jossé, hogy a Gyurka használja mind a kettőt.- No de fiaim - azt mondja még élők, addig né mönjetök séhova sé, majd ha én méghalok... Hát osztán, mindég-mindég lassabban volt az édösapjuk, égyször osztán, égy napon szégíny méghalt. 180
