Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
És odaért a gyönyörű szép palotához. Hát osztán nézegeti jobbra-bal- ra a palotát, kérdözgetölődik, hogyhát kié az a palota.- Ó - azt mondják ez égy nagyon gazdag úré mán mostan - azt mondják még is esküdött, a szultánnak égy gyönyörű szép lányát vötte el feleségül. Kérdözte aztán:- Itthon van-é? Mondják még, itthon van-é az úr most mán! Azt mondják:- Nincsen itthon, elmént az erdőbe lovagolni.- Hát - azt mondja -, szeretnék az úrnővel beszélni. És akkor hát addig beszélt, könyörgött, hogy béeresztétték. És ű azért szépen föl volt öltözve, a bűvész is, s ű úgy adta ki magát, mintha Lamentnak testvérje vagy rokona létt volna. Aztán béengedte aztán az úrnő, mingyán oszt mégkínálta finom italokkal. Hát osztán nem nagyon kínáltatta magát a bűvész. Kérdözősködik mindénfélit, hogy milyen embör ez a Lamént, osztán beszélgetnek. Mindég osztán a bűvész abban sántikált, hogy hogy viheti el, mörre tanálja mög a lakatot. Még mondta osztán a bűvész, hogy szeretné mögnézni a lakásokat, a belsejit a palotának. Hát oszt az úrnő fölkereködött az úrhölgyeivel, möntek, égyik szobáról méntek a másikba. Hát osztán égy szobában osztán a piros díványon mégpillantotta a kulcsot, arany zsinórra volt kötve. Méglátta ottan, hát addig sudítkozott, izélte az alkalmat, hogy csak el bírja csípni. Hát osztán, el bírta csípni, mingyán belerejtötte a zsebibe a bűvész a lakatot. Az asszony mög nem vétte észre, beletétte a zsebibe, oszt akkor mán kérte az úrnőnek az en- gedelmit, hogy mán ű mindént méglátott, nagyon szép a palota, örül, hogy a testvérinek ilyen gyönyörű szép lakása van, még hogy nagyon boldogok. Kérdözi osztán az asszony, hogyhát:- Nem várja még a férjemet? - azt mondja - Gyün mán az - azt mondja - nem soká, csak várja még! De mán akkor nagyon izgatott volt a bűvész, ű nem vár mán mostan, mert neki ménni köll. De aztán ű oszt boldog volt, hogy elviheti a mégbécsülhetetlen lakatot. S akkor elmönt, ű kimönt az utcára. Emez a Lanemt mög mögérkezött. Szalad elébe a felesíge, mondja:- Jaj - azt mondja -, nem voltál itthon, Lament, most mént el a testvéréd.- Neköm - azt mondja - testvéröm?- Igen - azt mondja -, testvéröd! 166
