Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)

Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék

- Neköm - azt mondja - nincsen testvéröm!- Hát akkor ki löhetött? - azt mondja - Olyan nagy szeretettel mindönt mögnézegetött. És - azt mondja - megmutogattam, meg köllött neki mindön szobát mutogatni. És - azt mondja - mondtam, hogy várjon meg, de nem várt, azt mondta, ű nem vár, mert neki nagyon sietős dolga van.

Mögöleli Lament a feleségit.- Hogy dícsírt - azt mondja - tégödet!

Járnak űk is a szobákban, egyik szobánál mönnek a másik szobába.

És akkor azt mondja:- Milyen volt, mégis? - azt mondja - Mondjad mán édösöm, hogy milyen ember lehetett az?- Hát - azt mondja -, nem olyan fiatal ember volt mán.- No - azt mondja mostmán - azt mondja -, hogy beszélőd, édösöm, tudom mán, hogy ki volt.

Azt mondja:- Hát, ki löhetött?

Látja oszt, hogy a férje megijedt nagyon.- Hanem a lakat hol van?

Azt mondja:- Megvan a! - azt mondja - Majd mingyán előhozom.

Bement a felesíge, hát hűlt helye van a lakatnak!- Ejnye - azt mondja -, hát ez mán...- azt mondja - tudom...ezért volt itt a bűvész! Mostmán emlékszök rá!

S akkor mondta, hogyhát:- Igén - azt mondja -, most mán a lakat nélkül mi lösz velünk? Oda van a megbecsülhetetlen lakat!

De aztán azt mondták, né ijedjön mög. A felesíge nagyön mögijedt, hogy elveszött a lakat.

Osztán ű azt mondta:- Né ijedjél még, mert van a lakathoz... égy gyűrű is jár, az még nekém az ujjamon van.

És akkor mégörült osztán a felesíge... Mégis hát, né haragudjon rá, kérte nagyon Lamentot. Ű nem tudta, hogy ilyen izé volt űneki... Nagyon szépen bémondta, hogy űneki testvérje volt, s ű azért nagyon bizalmas volt vele szémben.

Azt mondja:- U úgysé használhatja a lakatot e nélkül a gyűrű nélkül, hiába vitte el. Akármit csinált a bűvész, sémmit sé tudott a lakattal elérni.

167