Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
tanált kisebbet, mint volt a nagy fazék, hát fölmászott oda. Ahogy félretolta a födőt, beleesött a fazékba. Sok víz volt, vicánkodott*, lubickolt, de kimászni nem bírt, kiabált, de senki se hallotta mög. Hát belehalt szögínyke a fazék vízbe. Az anyja bemén, avval a remínnyel, hogy biztos, még alszika a Jancsika. Nézi, ahun szokott aludni, hát nincs ottan... Keresi, hogy hova lőtt, nem tanálja séhun... Hát égyször vízre volt szüksíge az asszonynak, hát mönt a fazékhoz, hogy mostmár kiönti a vizet. Möglátja ám, hogy a szömefénye ott van möghalva a fazékban. Elkezd osztán, borzasztó sír az asszony, az ura is bemén, majd mögszakadt a sírásban. Az ura mondja:- Hát mért is... Hiába akartunk rá annyira vigyázni, mégse tudtunk rá vigyázni... Ó-ó, volt, oszt nincs, az én kis Jancsikám... Hát oszt, eltemették szépen, a faluban nagyon csudálkoztak rajta, mert sokan sajnálták a házaspárt, hogy mostmán elveszítötték a szömükfényit. Siratták, nagyon gyászolták. Még tán most is siratják, ha mög nem haltak. Hüvelyk Matyi Volt a világon, hun nem volt, égy házaspár, és hát nem volt nekik családjuk. Mindég azon kérte a jó Istent, hogy adna mán nekik égy kis családot. Osztán múltak az évek, mán időses volt a házaspár, és még mindég nem lőtt nekik családjuk. Hát oszt égyször az asszony mán azt mondta:- Nem bánnám, mán csak akkorát is adna a jó Isten, mint a hüvelykujjam! Csakugyan, osztán égyször osztán létt nekik éppen akkora, mint a hüvelykujja. Mit csináljon, mit csináljon, mikor osztán möglétt az ici-pici embörke, elnevezték, izé, mögkörösztölték Matyinak. Nagyon boldog volt az anyja is mög az apja is, szerették nagyon a kis gyerékét, téjben- vajban fürdették.* S az apja szántó-vető* embör volt. Mán mikor úgy növeködött a Matyika, és mán úgy vihették ide-oda, ha mönt az anyja is, elvihette a földekre ki, kivitte a Matyikát is a földre. Hát osztán, hogy gyönyörködjön a Hüvelyk Matyiban az apja... Mit csináljon neki, hát hova tégye, hova ültesse? Beleültette az első ökörnek a fülibe. 142
