Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
Mikor hazavitték a szénát, hát mindjárt adtak a tehén elébe két-három véllával. Hát oszt, a tehén jóízűen mögötte a szénát, de Jancsi - izé - bevándorolt a tehén bélibe a szénával együtt. Hát osztán, mikor este feji a lány a tehenet, hallja ám a lány, hogy a tehén hasában kiabál valaki. Hát, a lány mögijedt, osztán ott hagyta a fejést. Mondja osztán a gazdájának, hogy ű nem tudja, mi van a tehénnel, de kiabál benne valami, a bornyú.* Oszt akkor kimönt a gazda is, hát ű is hallotta:- Jaj-jaj-jaj! Hogy mék én innen ki? Hát osztán a gazda is mondja a feleséginek:- Hát, én nem tudom - azt mondja -, mit csináljunk avval a tehénnel - azt mondja hogy beszél benne valami. Azt mondja, hogy mög köll mutatni a mészárosnak, oszt lé köll vágatni. Hát, elhívták a mészárost, oszt a mészáros kijelöntétte, hogy lé köll vágni a tehenet. Hát oszt, lé is vágták a tehenet, osztán szépen fölpucolták, a bélit mög a pacalját.* Lévitték az asszonyok a folyóra, hogy majd ott kimossák. Oszt akkor a bélit vágják ki, mög a pucrot* ürítik ki... Mikor vágják, azt mondja:- Té bolond, vigyázzál mán - azt mondja ki né szúrd a szömemet! Né bánjál olyan gorombán velem, té boszorkány! Hát, mikor osztán kiürítik a bélt, hát a pacal közt mögtanálnak égy irinkó-pirinkó embörkét! Emitt mög osztán az anyjáék... Mán az apja hazamönt, neki fogott keresni a gyerékét. Az összes zsebjeit mögnézte, nem tanálta!- Elvesztöttem a Jancsit! - mondja a felesíginek - Zsebémbe téttem, oszt nem tanálom... Emitt osztán az asszony, aki bontotta a belet, a tenyeribe tette a kis embörkét, hazaviszi nagy örömmel az asszony. A gazdának mutatja, hogy:- Nézze - azt mondja -, mi volt a beliben a tehénnek! Osztán az embör, a gazdaembör nagyon mögharagudott, mikor möglátta, hogy az asszony hazavitte.- Né bántsa - azt mondja -, jó embör! Az embör agyon akarta ütni. Jancsi aztán mögszólal:- Né bántson, bácsikám! Mögszenvedtem én nagyon, mert - azt mondja - a tehénnek a hasában voltam! Melegben, büdösben... Akkor az embör elnevette magát, nem bántotta Jancsit. Hanem mögszerette. 139
