Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
neköm olyan babot adott, aki kiabál mög vín banyának mondott. Kitöltötte az asztalra a többi bab közé.- No, Isten áldja mög, én neköm nem köll semmi alamizsna se! Hát, elmönt a cigányasszony - uramfia! a bab tetejin ott csücsükál* Babszöm Jankó, nagy meglepetésire az anyjának.- Te mög odaadtál ennek a vín boszorkánynak! - az anyjával porolt.*- Nem tudtam - azt mondja annyira siettem, hogy hát nem is figyeltelek...- Hát - azt mondja -, én mög rákiabáltam, mert fölvött a garabolyba, oszt úgy összerázott!- Jól van - azt mondja -, Jancsikám, máskor vigyázok rád! Össze-visszacsókolta az anyja a szömefényit, s akkor kimönt főzni, mert mán nagyon éhös volt a Jancsika. Azt mondta:- Főzzön mán, anyám! Aztán föltött égy nagy fazék káposztát főni az anyja. Hát, mán Jancsi nagyon éhös volt... Mit volt neki mit tönni, fölmászott a fazékon, egészen a fazék tetejire. És akkor félrenyomta a födőt - olyan szabadkímíny* volt akkor még, olyan konyhapadkán* főztek -, még akkor elnyomta a födőt a fazékról. Nagyon bugyogott a káposzta, a gőz mindjárt Jancsit fölkapta, oszt ki a kímínyön! Igenyöst kivitte. Hát osztán ottan a kímíny tetejire, onnan a ház tetejire pottyant a gőzbűi. Elkezdött osztán siránkozni, osztán az apja lévötte. Kereste, hogy:- Hol vagy, Jancsikám? - azt mondja - Gyere! Jól tartották, öttek, oszt akkor azt mondja:- No, gyerünk ki, fiam! Beletette a zsebibe a nagyszerű embört! Hát oszt, szánt az apja, ott a földeken, oszt akkor adatétte, a szarva közé ültette a Babszöm Jankót az ökörnek. U oszt kiabált az ökörnek:- Cselő, hajsz!* Elvitte mögen, zsebre tette, oszt elvitte, mönt a faluba befelé. Jancsi mög kimászott az apja zsebibűl, osztán lémászott a földre. Ahogy mönt, hát az apja nem vötte észre. Mönt, égy nagy szekér szénát vittek előttük. Ahogy möntek, az apja elmönt jó messzire, hát a szekérrűl léesött égy jó vélla széna. A szekér mögállt, osztán az embör, azt mondja, föltöszi oszt a vélla szénát a szekérre, hogy né maradjon ott. Jancsi mög közé kavarodott a szénának, oszt fölhajították a kocsira, a szekérre. 138
