Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
- Föl, kedvesöm, mert nálad nélkül nem élhetök. Aztán majd mögesküdünk - azt mondja léhetne-é - azt mondja -, hogy elmönnénk az apám házához, osztán ottan esküdnénk mög? Hát, azt mondja a királyfi:- Lőhet! És akkor nem sokára visszamöntek, az öreg király nagyon örült, hogy mögláthatta a kedves lányát, a királyfit. Elmondták az öreg királynak, hogy most űk mögesküdnek. Úgy akarták, hogy együtt örüljön az édösapja is velük. Mán akkorára emezök, ez a két lánya a királynak is férjhöz mönt, mialatt a kisebbik lánya visszagyütt, akkorra ezök is mögesküdtek. Az öreg király nagyon boldog volt, hogy most mán mind a három lánya férjhöz mönt. Kihirdette az országban a nagy lakodalmat. Készültek a nagy esküvőre. És volt ott sok mindön, enni és inni valók. Voltak ottan grófok, hercegök, bárók, kégyésségű gubérnátok*... Osztán hét éjjel, hét nap szünet nélkül mulattak... Mikor oszt elmúlt a lakodalom, a békakirály a feleségivei visszaköltözött a palotájába. És nagyon boldogan éltek... Még most is élnek, ha mög nem haltak. Babszöm Jankó Volt a világon, hun nem volt, hetedhét országon is túl volt, ezt mán mögcifrázzuk... volt égy nagyon bű szoknya. És onnan, annak a borzasztó ráncaiban... még ezt a mesét onnan keresgéltem elő. Volt, volt, hun nem volt, volt égy szögíny asszony. És mindég azon siránkozott, hogy jaj, űneki olyan jó volna, ha volna égy kisfia, családja. Hát osztán mindég rimánkodott, kérte a jó Jézuskát. hogy adna mán neki, nem bánná, ha akkora lönne is, mint égy babszöm.* Hát osztán múltak az idők, teltek a napok, hát égyször csudáknak csudájára, hát csakugyan lőtt nekik égy szép kisfiúk, akkora, mint a babszöm.- Mit csináljunk evvel a csöpp kis gyerekkel? Hát osztán örültek is neki nagyon, mint vak a garasnak*... Hát osztán múltak az évek, a gyerékét elnevezték Janinak. Ha valahova mönt az apja, akkor mindég fölvötte, oszt beletötte a zsebibe. Egyször az anyja, azt mondja, hát ráértek, olyan téli idők voltak, téli délutánok, hát léhozott égy nagy csapat babot a padlásról. Azt mondja az urának: 136
