Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
Mindjárt elaludt, s mire fölébredt, akkor mögen a gyönyörű szép férfi ott volt mellette, a királyfi. A királylány oszt nem szólt semmit se, csak fölkelt, oszt akkor belerúgta abba az edínybe a békabűrt. Mire a királyfi fölébredt, akkorára mán mög is égött a békabűr. Fölébredt a királyfi, oszt akkor mondja:- Hát mostan mán mögszabadítottál a békabűrtűl, köszönöm - azt mondja-szépen aszívessígödet, hogy égyször mán mögszabadultamettűl a borzasztó nagy szenvedéstűl. Hét esztendeje mán, hogy így szenvedők, hát mostmán te vagy, aki engömet a szenvedés alúl mögváltottál. Mostmán, kedvesöm - azt mondja -, neköm el köll inönni más országba, mert tovább én itt nem maradhatok. Oszt majd akkor lögyél olyan jó, édesöm, hogy jöjj el, minél elébb utánam! Elbúcsúzott tőle, oszt akkor elmönt, eltűnt a királyfi az ű hazájába. Akkor osztán mondja az apjának a lánya, hogy:- Hát no, apám, én mostmán elmögyök, el köll mönnöm az én jegyösöm után. Hát osztán az apja azt mondta:- Hát, édös lányom, hát ha el köll mönnöd, igaz, hogy nehéz szívvel válunk mög tűled, de te ha ottan boldog leszól, és az a királyfi tégöd boldogít, eredj, oszt légy boldog! Hát osztán, nem sokára összecsomagolt a kisasszony, elbúcsúzott a testvérjeitűl, édösapjátúl. Mönt, oszt mönt, möndögélt, hetedhét országon túl, az Óperenciás tengörön innen, a szalmakazlakon túl, a korpakazlakon mög innen... Hát osztán, ahogy mén, betér, mert ráestelödött, bémönt... égy öreg anyókát tanált égy házban.- Adjon Isten jó estét, öreganyám!- Adjon Isten, fiam! Hát hun jársz erre, mikor erre égy madárnak sé szabad járni?- Hát, járok-kelök, bujdosok... .. .ezt mög ezt a királyt akarom fölkeresni.- Hát - azt mondja -, jól van, fiam - azt mondja -, nagyon sok ügyön- bajon körösztül köll még mönni, míg odaérsz! Hát, adok három tojást... És ha valami bajod lösz, föltörsz égyet, oszt mindjárt segítsígödre lösz. Hát osztán, mögköszönte az öregasszony szívességit, és elköszönt tűle. Aztán mögen mönt, möndögélt, hát akkor mönt mán, akkor is ráestelödött, bétért, nem is... Odaért égy nagy högyhöz. Csak néz rá... Hát osztán, mit csináljon, hogy mén föl a högyre, nem tud fölmönni... Fölütött égy tojást. Sok kis gombostű kigyütt belűle, fölrakta osztán a 133
