Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
cipője talpára, oszt úgy szépen fölmönt a hogy tetejire. És akkor, ahogy a hogy tetejin van, hát, borzasztó meredek a hogy teteje, borzasztó meredek út van előtte. Hát, mit csináljon, mit csináljon? Mögen eszibe jutott, földhöz vágott égy tojást, mögen fölütötte, kiugrott belűle égy szép fiákér mög négy kis galamb. Beleült a fiákérba, s a kis galambok lérepültek a högyrűl. Hát oszt akkor gondolkozott, most mörre is mönjön... Hát akkor égy utat jelölt ki magának, oszt mönt, hetedhét országon túl... Egyször lát ott a közelben égy nagyon szép palotát. Mindjárt gondolta, hogy nyilván ez lösz oszt a királyfinak... ez lösz a palotája... Hát, ahogy mén, ott a palotától nem messze állt égy templom. U mög osztán, ottan, úgy égy kicsit elmaszatolta az arcát, hogy né üsmörjönek rá, hogy ű kicsoda. Möntek ottan a király is mög möntek ottan a kastélybeli népek a templomba. Ű mögüsmörte a királyfit. És akkor, mikor kigyüttek a templombúi, möntek hazafele, hát ű is olyan messziről követte űket, mönt utánuk. Hát osztan, mikor odaér a kastélyhoz, hát mögen fölütött égy tojást a kastélynál, abbúl mög kigyütt négy kis fehér egér, osztán kettő húzta a muzsikát, kettő mög táncolt. És akkor mit csináljon? Még égy tojás volt, azt is fölütötte. Abbúl mög két kis egér kigyütt, mög kis szekér, oszt a két kis fehér egér húzta a kis szekeret. Oszt nagyon érdekös látvány volt. Möntek arra a szobalány, a szakácsnő, oszt mögálltak csudálkozni... Azt a szép látványt... Mindönki mögállt, oszt nézte. A szakácsnénak nagyon mögtetszétt a kis fogat, a kis galambok mög a kis hintó. Ez nagyon mögtetszétt a szakácsnénak, oszt kérdözte, hogy ménnyiért adná neki.- Hát, odaadom - azt mondja - ezt a kis fogatot, ha mögengedné égyszer estére, hogy a palotában möghálhatnék.- Hogyné - azt mondja -, nagyon szívesen mögengedöm.- Mondja, osztán mikor méhetek bé? Mondta osztán, majd ű szól neki. Hát osztán, mikor este létt, mán a király is lefeküdt, hát akkor mondja a szakácsnő a királylánynak, hogy mönjön bé, mostmán béméhet:- Hát, mostmán - azt mondja - nem bánom... Bémönt aztán az ekhopalotába. O nem aludt, persze, de a király mög álommézet ivott. Sírt és beszélt a királylány, hogyha szereti még, hát itt van mostmár, fölkereste. De ezt nem hallotta mög a királyfi, mert ű álommézet ivott. Hát osztán, másnap kimönt, oszt mondja neki a szolga, hogy milyen szép női hangot hallott, hogy sírt... 134
