Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)

Bevezető - A város embervesztesége

Kétezer katonahalottnál a számukra végzetesnek bizonyult harctér közelebbről is behatárolható. Az esetek nyolcvan százalékában ez a Monarchia, a világháború végéig közjogi egységet alkotó Ausztria-Magyarország területére esett (!), a nagyságrendet követve Galícia és Görz-Gradiska (isonzói csaták) osztrák tartományokra, Magyarország területén a Kárpátokra és Erdélyre, majd a szintén Ausztria részét képező Bukovinára, Karintiára, Dél-Tirolra és Bosznia-Hercegovinára. Minden száz halálesetből húsz róható fel a határokon túl vívott harcoknak, illetve a megszállásnak. A meghatározó helyszínek Olaszország (piavei harcok), Oroszország (Volhínia és Orosz-Lengyelország), Szerbia, majd Albánia voltak. Az úgynevezett román front súlyos véráldozata kevés kivétellel Erdély területére esett.

0 Elesett, sebesülés következtében meghalt

□ A harctérről eltűnt

B Hadifogságban meghalt, eltűnt

□ Betegségben meghalt

B Egyéb és közelebbről nem ismert

1914 1915 1916 1917 1918

A veszteségek megoszlása (1914-1918)

A halálesetek (eltűnések) mintegy háromnegyede még 1914-1916-ban következett be, a háború legvéresebb éveinek az 1915-ös, majd a rákövetkező esztendő bizonyult. A veszteségek 1914-15-ben még meghatározóan az orosz, 1916-ban pedig hasonló mértékben az orosz és az olasz harctérhez kötődtek. 1917-től - a harcok súlypontjának áthelyeződésével, majd a keleti hadszíntéren a hadiállapotot lezáró breszt-litovszki békekötés után - már magasan az olasz front követelte a legtöbb áldozatot. A szerb hadszíntér 1914- ben, a román pedig 1916-ban szerepel nagyobb számmal.

A mozgósításkor Vásárhelyről bevonultatott, 1200 főnyi közös hadseregbeli tartalékos és póttartalékos legénység 21,4%-a esett áldozatul a háborúnak, másképp kifejezve közülük majd minden negyedik-ötödik bevonult. Egy további részadat szerint az 1915. januármárciusban 20-36 évesen bevonultatott, helybeli illetőségű B) alosztályú népfelkelők veszteséghányada 23% volt, tehát közülük valamivel több, mint minden negyedik-ötödik katona áldozatul esett. Ismert még, hogy az 1915. március 21-én utólag bevonultatott 19 főnyi A) alosztályú népfelkelőből 5 fő, 26,3%-uk maradt oda.71 A zömmel 1915. július 15- én bevonult 1896. évfolyambeli népfelkelők közül minden ötödik, az 1916. áprilisától bevonult 1898-beliek közül pedig már csak minden tizenkettedik katona halt meg.

40