Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - 20. honvéd gyaloghadosztály
nyomásának. Augusztus 28-án befejezte isonzói harcait, mivel korábbi tapasztalatai révén szerepet kapott Szerbia végleges meghódításában. Szeptemberben Szlavóniába szállították, és mindvégig részt vett a közel fél évig tartó támadó hadműveletben, amelynek során - nem kis fegyver- és menetteljesítménnyel - Észak-Albánia területére jutott el. Rövid pihenő után, 1916 tavaszán már az észak-olaszországi hegyekben harcolt, szintén támadó hadműveletben, egészen a magasabb okokból elrendelt visszavonulásig. Július 21-én kivált a 2. hegyidandárból, hogy új harctérre induljon. A zászlóalj 1916 augusztusában érkezett meg Volhíniába. November 26-ától 1917. augusztus 7-éig viszonylagos nyugalomban állásharcokat folytatott és állásokat épített. Leváltása után a román harctérre szállították, itt azonban - a meginduló béketárgyalásoknak köszönhetően - feladat nélkül maradt. A román fegyverszünet után a zászlóaljat az olasz harctérre irányították. Önállósága megszűnt, miután az újonnan szervezett 133. gyalogezred III. zászlóalja lett. Az ezred 1918. április első felében Belluno környékén helyezkedett el, majd május 22-én állásba került. A dandár állásai a Monte Spinuzziától a piavei Fenerig húzódtak. A június 15-ei általános támadáskor a zászlóaljat a Monte Meatán vetették harcba. A támadás lendülete azonban megakadt, miután a Monte Grappán az olaszok szilárdan álltak a szomszédos csapatokkal szemben. Október elején a zászlóalj a Piave és a Brenta között, a Monte Tombáról lenyúló olasz állások előtt, közvetlen a Piave mellett volt állásban. Az október 25-étől 3 l-éig tartó harcokban felfogta az olaszok hatalmas erejű támadását, amelynek során jóformán teljesen megsemmisült: visszavonuló létszáma mindössze 60 főt tett ki. A maradék november 15-én Mühldorfba érkezett, ahonnan vonaton indult haza. 20. honvéd gyaloghadosztály A szegedi honvédkerület debreceni 3. és nagyváradi 4. honvéd gyalogezredei a temesvári 20. gyaloghadosztály kötelékébe tartoztak. Ezekbe szintén sok vásárhelyi katona került, miképp vezénylés révén a hadosztály budapesti 1. honvéd gyalogezredébe is. A részleges mozgósítással fegyverbe szólított és a 2. hadsereg VII. hadtestéhez beosztott magasabb egység 1914. augusztus 26-ától az orosz hadszíntéren előbb Kelet- Galíciában, Halicz és Rohatyn környékén harcolt, később a Dnyeszter mentén. Szeptember 27-étől december közepéig a Kárpátokban, a Duklai-hágó környékén folytatott védelmi harcokat. Vesztesége az év végéig megközelítette a 31 ezer főt. 1915 februárjától Mezőlaborc-Homonna térségében tartóztatta fel állásaiban a Magyarország felé irányuló orosz áttörési kísérleteket. A központi hatalmak gorlicei sikerét követően Sanoktól északkeletre részt vett az oroszok üldözésében. Hadteste kötelékében májusban az olasz harctérre szállították, ahol június 6-ától az 1. isonzói csatában a Krn hegytömböt védte. A Doberdó poklában, a Monte San Michele hegyen és környékén végigküzdötte a 2., 3., 5., 6. és 8. isonzói csatákat, majd a VII. hadtesttől az orosz harctérre szállították. 1916. november 25-étől a német Linsingen hadseregbe beosztva Brodytól északra, a Styr és Lypa szegletében tartózkodott. Itt általában nyugalom uralkodott, még az 1917 nyári Kerenszkij-offenzíva idején is. 30
