Farkas Csaba: Csongrád megye jogszolgáltatási szervei a polgári korban 1872-1949. I. A Szegedi Törvényszék büntetőpereinek katalógusa - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 12. (Szeged,2002)
BEVEZETÉS
járt el azon esetekben, amelyek illetékességébe tartoztak. A törvény kimondta, hogy a csődügyeknél az a törvényszék az illetékes, amelynek területén a közadós lakott, ha ez nem volt megállapítható, akkor azt a törvényszéket jelölték ki, amelynek területén a közadós ingatlanai, vagy ingó javai voltak találhatóak. Kereskedelmi csődeljárás esetében az a törvényszék bírt illetékességgel, amelynek területén a kereskedőnek telepe, a kereskedelmi társaságnak pedig székhelye terült el. A közkereseti és betéti társaságok tagjai ellen folytatott csődperekben szintén az a törvényszék járt el, amelynek területén a társaság székhelye feküdt. A csődeljárásban a bíróság csődbiztost nevezett ki a saját bírói tagjai közül, aki a bíróság határozatait végrehajtotta (pl. zár alá vétel) és a csődeljárást operatív lebonyolítását végezte. A csődeljáráson belül lehetővé tettek kényszeregyezségek megkötését is a közadós illetve örökösei, valamint a csődhitelezők között. 1916-ban az V. tc. némileg módosította a csődeljárás szabályait és lehetővé tett csődönkívüli kényszeregyezségi eljárásokat is, amelyeknek felügyeletével szintén a törvényszékeket bízta meg. A törvényszékek ezekben az esetekben, mint kény szeregyezségi bíróságok jártak el. A rendeletek kimondták, hogy ennek az eljárásnak a lebonyolítására az a törvényszék az illetéke, amely a csődnyitásra illetékes lenne. Az eljárásban a kény szeregyezségi bíró vagyonfelügyelőt nevezett ki, aki nem tartozott a bíróság kötelékébe, mindenesetre szakképesítéssel kellett rendelkeznie, valamint az adóssal nem állt semmiféle jogi és gazdasági kapcsolatban. A Szegedi Törvényszék ezen jogszabályok alapján jelentős számú kényszeregyezségi eljárást bonyolított le, a Horthy korszakban. A Szegedi Törvényszék feladatainak legnagyobb részét mindenesetre a polgári és büntetőperes eljárások képezték. A jelen kötetünkben a büntetőperes eljárásokat dolgoztuk fel. A törvényszékek, mint büntetőbíróságok szervezetét az 1897. évi XXXIV. tc. határozta meg, amely a büntetőperes eljárásokban esküdtbírósági tanácsok felállítását rendelte el. Az 1921. évi XXIX. tc. a büntető bíráskodás egyszerűsítéséről határozott, és az esküdtbíráskodást bizonyos esetekben elengedte. Ezen törvény alapján a Horthy korszakban a Szegedi Törvényszék, mint egyesbíróság járt: a) a testi sértés az 1878. évi V. tc. (Btk.) 302. §-a első és második bekezdésében előforduló büntette és vétsége esetében b) a lopás 1908. évi XXXVI. tc. első bekezdésében meghatározott büntette és az ezzel kapcsolatos orgazdaság büntette esetében c) a sikkasztásnak a Btk. 358. és 359. §-a alá eső büntette és az ilyen sikkasztással kapcsolatos orgazdaság büntette esetében