Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

KIRÁLYHEGYES

KIRÁLYHEGYES Eredetileg a mai községtől északkeletre eső Nagykirályhegyes pusztán (Csikóspuszta), az ún. királyhegyesi csárda környékén volt található a település. Első okleveles említése 1455-ből ismert (Kyralhegyesse). Kezdetben a vásárhelyi uradalomhoz tartozott. A török időkben többször elpusztult, de újra települt. Végső pusztulása után a kincstártól a környező települések bérelték pusztaként. A jelenlegi falu Makótól 11 km-re, északkeletre helyezkedik el. A falu mai története 1843-ban kezdődött, amikor a királyi kamara elhatározta a kiskirályhegyesi puszta betelepítését. Az addig jórészt legelőnek használt terület feltörésére és a dohánykertészkedésre hatvan, nagyobbrészt apátfalvi család vállalkozott. 1854-től kezdve új betelepülő rajok érkeztek a pusztulásra ítélt Tüskés (Zemplén vármegye, Szirmai járás) községből. A falu határa 1200-ról 1854 holdra, lakosainak a száma pedig 30 családdal növekedett. A telepesek nem jobbágyok, hanem szabad bérlők voltak. A haszonbért együttesen fizették, egymásért egyetemleges felelősséget vállaltak. A község elöljáróságának a feladata a bérleti díj nyilvántartása és begyűjtése volt. Őrködtek azon, hogy a kertészek betartsák a haszonbérleti szerződés minden pontját. A községi önkormányzati feladatok ellátására az elöljáróság közköltségi adót vetett ki, amelyet házuk, illetve földjük után fizettek a falu lakói. Ezt a községi épületek fenntartására, jószágtartásra és a tisztségviselők fizetésére fordították. 1845-ben a község vert falú kis templomot épített, és 1846-tól már önálló tanító — aki a jegyzői feladatokat is ellátta — működött a településen. 1869ben egy két szobából, konyhából, kamrából és irattárból álló házban volt az iskola, tanítói lak és a községi hivatalos helyiség. Az 1873. évi XXII. tc. tette lehetővé a lakosok számára a kincstári földek megváltását, ami a túlzott terhek miatt csak ötven év alatt valósult meg. A telepesek 1878-ban szabadultak meg a kötelező dohánytermesztéstől. Az így felszabaduló dohánytermelői lakot megvásárolták, és 1883-ban itt rendezték be a községházat. 1901-ben új templomot építettek. 1910-ben kibővítették az 1902-ben államosított iskolát. 1926-ban állami támogatással új községháza épült a faluban. 1949-ben lakóinak száma 359 fő volt. Királyhegyes közigazgatásilag a csanádpalotai, majd a makói szolgabírósághoz tartozott.