Vígh Zoltán: Makó Város Levéltára 1682-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 9. (Szeged, 1997)

Makó város és levéltára

kelt elutasító kamarai válasz a makói levéltár mind a mai napig megőrzött legkorábbi irata. Ez az egyetlen dokumentum, amely túlélte az 1686-os tatár pusztítást. A következő, 1699-ben keltezett kamarai oklevél is méltán féltve őrzött kincse volt a századfordulón letelepülő makóiaknak, hiszen szabad földfoglalást, négy évi adómentességet és királyi szabados jogállást biztosított. Kiemelkedő történeti értékű II. Rákóczi Ferenc 1704-ben Gyöngyösön kelt magyar nyelvű oltalomlevele, amely a kuruc csapatok sarcolásaitól mentesítette a várost. Az első úrbéri szerződés 1719-ből való. A makói levéltár legszebb oklevele III. Károly 1724-ben kelt díszes vásártartási engedélye, amely fém védő tokjában vészelte át az évszázadokat. A legértékesebb dokumentumokat „Makó városát régi időktől érdeklő fontosabb iratok" címen külön kezelték, óvták, így a későbbi tűzvészeket, árvizeket és selejtezéseket is túlélték. A számadási iratok 1725-től, a rovatos összeírások 1740-től, a tanácsülési jegyzőkönyvek 1784-től maradtak folyamatosan fenn. Kuriózum a II. József-féle kataszteri földmérés iratanyaga (1784—1789). Az első „levéltár" az 1719-ben épült városházán volt, ahol kezdetben a bíró, a nótárius (jegyző) és egy-két esküdt alkotta az elöljáróságot. A működésük során keletkező, valamint a tanácshoz érkező iratokat a nótárius egy „téka forma archívumban" gyűjtötte. Az adónyilvántartásoknak külön ládát szereztek be. 1821-ben árvíz pusztított Makón, a folyóhoz közeli városháza hetekig vízben állt. A korábbi tűzvészek kisebb pusztításai után feltehetően ekkor semmisült meg a legtöbb levéltári anyag. 1859-re készült el az új, közel száz évig funkcionáló városháza. Külön levéltár kialakításáról a rendezett tanácsú város közgyűlése határozott 1876-ban. Harsányi Sándor levéltáros vette át az anyagot a jegyzőtől, majd a napi kiadmányozási munka mellett megkezdődött az iratkezelés. 1876—1909 között az iratokat átválogatták, 1897-ben és 1914-ben nagyobb selejtezést végeztek. A segédletkészítésben a feudális kori tanácsülési jegyzőkönyvekhez készített mutató említésre méltó. 1918-ban azt tervezték, hogy a felgyülemlett iratokat a városháza padlásán egy kerítéssel elzárható részen helyezik el, de erre a tűzveszély miatt nem került sor. 1929-ben a zsúfoltság enyhítésére az adóhivatal iratai mégis a pad-