Berta Tibor - Géczi Lajos - G. Tóth Ilona: Szeged Város Levéltára 1359-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 6. (Szeged, 1995)

A FEUDALIZMUS KORA

pedig telekkönyvi felmérés indul a telekprobléma megoldására. A Kistelekre vonatkozó iratanyag szerződésekből, az 1826. évi mérnöki vizsgálat dokumentumaiból és az 1855—56. évi telekkönyvi felméréssel kapcsolatos iratokból áll, továbbá az úrbéri megállapodásokból, az 1820-as évekbeli templomépítést dokumentáló iratokból. Az iratok latin és magyar nyelvűek, kutatásuk átnézéssel lehetséges. A szegények és koldusok helyzetének rendezésére vonatkozó iratok (k. állag) a város szegényeinek helyzetével foglalkozó tanácsi intézkedések iratait tartalmazza. Szeged városába a törökök kiűzése után igen sok idegen költözött be, köztük számos szegény. Helyzetük rendezésére és javítására a város több intézkedést tett. Először szegényápoldákat hoztak létre, főleg alapítványok révén. Az ápoldák fenntartásához szükséges összeget részben a járóbetegek koldulással gyűjtötték össze. Ezek az ápoldák még nem voltak igazi kórházak, hanem a szegények, koldusok, elaggottak és elmebetegek ápolását szolgálták. A másik intézkedés a koldusok helyzetét rendező szabályrendelet megalkotása volt. A városi tanács 1753. június 1-i ülésén elhatározta, hogy a koldusügyek intézésére koldusbírót nevez ki (a húszas években már volt), akinek joga volt a jogosulatlanul kéregető és az idegen koldusokat a városból kitoloncoltatni, valamint megbüntetni a nem a szabályrendelet által előírt módon kéregetőket. Az engedélyt kapott koldusok nyakukban Sz. K. SZ. V. feliratot viselve a számukra kijelölt területen kéregethettek. Az 1830-as években a város megszüntette a nyilvános koldulást és inkább városi hozzájárulás révén próbálta a szegényügyet megoldani. Ez kezdetben nem sikerült, ezért a város szegényadó kivetését javasolta, amit a helytartótanács elutasított. 1841-től kezdve a város az akkor megalakult szegényápoló egyesület útján oldotta meg a szegények és koldusok helyzetének javítását. Az állag első része szegényügyre vonatkozó iratokat tartalmaz. Ebben alapítvány-felajánlásokról szóló feljegyzéseket, a szegényügyre vonatkozó helytartótanácsi, valamint királyi biztosi leiratokat találhatunk. Akadnak még városi adomány-feljegyzések, börtönszámadások és koldusok tevékenységét szabályozó avagy megszüntető tanácsi határozatok is az 1800—1848 közötti évekből. Az állag másik része a szegényeket ápoló intézet (Institutum Pauperum) 1800 és 1870 közötti pénzügyi számadásai, amelyekbe feljegyezték a pénztárba befolyt összegek mennyiségét és módját (kéregetés), és azok szét-