Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

FEUDÁLIS KOR

megbízatással a város főbírájául Boros Sámuelt, aki az örökváltsági alkudozásokat a város részéről eddig is vezette, és ideiglenesen megerősítette a tanácsot és a képviselőséget a Coordinatio és az Előleges egyezség szerint, vagyis megvalósították a nemes és nem nemes tagok előírt arányát. Ekkor és így született meg az ideiglenes belső és külső tanács. 1837. június 10-én a nép közfelkiáltással pártfogóul választotta Klauzál Gábort, a Coordinatio alkotóját. A pártfogó a Coordinatio szerint elnököl a testületi üléseken — ha jelen van —, korlátlan kezdeményezési és ellenőrzési joga van, ő nevezi ki a pénztári ellenőrt és a főkapitányt. Hivatala a váltsági summa kétharmadának lefizetéséig tart, felelősséggel csak a lelkiismeretének tartozik. Júniusban az ő elnökletével tartották meg az ideiglenes tisztújítást, megválasztották a főbíró mellé az új belső tanácsot, a külső tanács kiegészült a volt belső tanácsbeliekkel. A novemberre tervezett rendes választásokig a belső tanács külön és a külső tanáccsal együtt tartott üléseket, ez utóbbiakat közgyűlésnek, elegyes ülésnek, közönségnek, érdemes tanács és nemes úgy nem nemes közönségnek, a városi képviselőség által képezett egész közönségnek, belső és külső tanácsnak, nemes és érdemes gyülekezetnek, köz ülésnek, közös ülésnek, tanácsi és képviselői ülésnek stb. nevezték. A külső tanács önmagában ritkán ülésezett. Az új ideiglenes városszervezés működése során kiderült, hogy a pártfogói méltóság sérti a város szabadságát, a hivatali apparátus túlságosan drága, holott egyes részei fölöslegesek, a nemes és nem nemes lakosok között súlyos ellentétek alakultak ki, s hogy a városi tanács a maga nevében, nem pedig úriszék képében akar bíráskodni. Ezért az 1837. augusztus 20-ai közgyűlés a Coordinatiót érvénytelennek nyilvánította — alaki hibára hivatkozva —, de ésszerűnek vélt rendelkezéseit megtartotta. Ettől kezdve a közgyűléseken a főbíró elnökölt. 1837. november elején tartották meg a három évre szóló rendes tisztújítást. Ismét Boros Sámuelt ültették a főbírói székbe, őt és a belső tanács tagjait a nép választotta meg. Ugyanígy néhány nap múlva a külső tanácsot is. A két tanács az új rendszerben is együtt alkotta a közgyűlést. Mindkét testületben továbbra is a korábbi arányban voltak nemes és nem nemes tagok. Kiemelkedően fontos alkalmakkor azonban összehívták a népgyűlést is. A testületek és a tisztviselők — ez utóbbiakat és az alkalmazottakat is a közgyűlés választotta — közgyűlési utasítások szerint jártak el hivatalukban. Fizetésüket is a közgyűlés állapította meg.