Kruzslicz István Gábor - Makó Imre: Hódmezővásárhely Város Levéltára 1691-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 4. (Szeged, 1994)

A VÉGREHAJTÓ SZERVEK IRATAI

A városi tanácsülésen vezetett jegyzőkönyveket a tanácskozás után 10 napon belül hitelesítve fel kellett terjeszteni a főszolgabírói hivatalnak. Az első hivatalos tanácsülést 1849. szeptember 15-én tartották meg. Az 1849. szeptember 30-án lezajlott tanácsülésen olvasták fel Temesváry István királyi biztos levelét, melyben az új tisztikar névsorát közölte. A tisztviselők beiktatásán Müller Lajos főszolgabíró vett részt. A polgármester a királyi biztossal és a főszolgabíróval állt hivatalos levelezésben. A város minden tekintetben a főszolgabíró felügyelete alatt állt. A tanács minden ügyet megtárgyalt, a polgármester vagy valamelyik tanácsnok, illetve szaktisztviselő előterjesztése alapján. A jelentősebbeket (csaknem mindent) a választmány elé kellett terjeszteni. 1861-ben, az Októberi diploma után új választások alapján állították fel a tanácsot, mely visszanyerte önkormányzati jogait. 1864-ben Hódmezővásárhely azonban lemondott rendezett tanácsú jogállásáról, ami azt jelentette, hogy 1865-től a polgármester helyett ismét főbíró állt a város élén. Ettől kezdve a tanácsüléseken csak három tanácsnok vett részt a hivatalnokokon kívül. A községi törvény előkészületei között 1870 áprilisában megejtett tisztújításon ismét a rendezett tanácsnak megfelelő tisztikar megválasztására került sor. Polgármesterré Pokomándy Istvánt választották. A megye csak 1871 végén ismerte el törvényesnek a rendezett tanács visszaállítását, az 1871: XVIII. tc. megjelenését követően. Ekkor kerültek át az árvaügyek és a közigazgatási ügyek a szolgabírói hivatalból a tanácshoz. Tanácsülési jegyzőkönyvek (a. állag). A polgármester elnöklete alatt tartott tanácsülések jegyzőkönyveiben 1852 után évenként újrakezdődő sorszámmal látták el az ülésen tárgyalt napirendi pontokat. A határozatokat mindig a lap jobb oldalára írták. Betűrendes mutató készült a jegyzőkönyvekhez, a beadványi szám feltüntetésével. Forrásértéke jó. Tanácsülési iratok (b. állag). A tanácsülések jegyzőkönyvi sorszámával látták el a megtárgyalt ügyek iratait (mellékleteikkel) — se szerint rakták el növekvő sorrendben. Itt őrizték a felettes hatóságok utasításait, az egyes tisztviselők, tanácsnokok előterjesztéseit, különböző szervek átiratait. A századforduló idején végzett szakszerűtlen selejtezés jóvátehetetlen és óriási pusztítást végzett bennük. Az iktatókönyvek tanúsága szerint az évi 4—5000 ügy irataiból öt-hat darabot őriztek meg és nem is a legértékesebbeket. Az iktatókönyvet mutatókönyvek egészítik ki, a beadványi szám feltüntetésével.