Kruzslicz István Gábor - Makó Imre: Hódmezővásárhely Város Levéltára 1691-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 4. (Szeged, 1994)

A VÉGREHAJTÓ SZERVEK IRATAI

Népszámlálási iratok (c. állag). A korszak három népszámlálásának (1850, 1857, 1869/70) anyagát tartalmazza. Az 1850. évi német nyelvű népszámlálás részletes foglalkozási, vallási, életkor stb. beosztásban tartalmaz adatokat. Az 1851/52-ben készült tizedenkénti magyar nyelvű belterületi lakásösszeírásban szerepel a házszám, a tulajdonos neve, életkora, a házban lakó családtagok név szerinti felsorolása az életkor megjelölésével. Az 1857. évi népszámlálás Hódmezővásárhely belterületének és Sámson, Mártély, Szöllős puszta, Kenyere, Téglás és Gorzsa lakosainak részletes összeírását tartalmazza vallás, foglalkozás, életkor, nemek, állapot és tartózkodási hely szerinti megosztásban. Az összeírólapok német és magyar nyelvű feliratokkal vannak ellátva. Az 1857. évi állatösszeírások összesítői is itt találhatók. Az összeírások végén találhatók az összesítőlapok. Az 1869. évi népszámlálás összesítő táblái belterületen tizedenkénti, külterületen pedig településenkénti (Tanya, Puszta, Rét, Gorzsa) összesített adatokat tartalmaz. Az épületekre, a népességre, a háziállatokra vonatkozóan. Mindegyik összeírás jelentős forrásértékkel bír. A volt úrbéres házak és telkek összeírása (d. állag). A házakat házszámonként tulajdonosuk, lakrészek, építésmódok feltüntetésével írták össze a házadó számára. Életmód-kutatáshoz, gazdaságtörténethez fontos adatokat tartalmaz. A kötetekhez nincs mutató, egyenkénti átnézéssel kutathatók. Adásvételi szerződések (e. állag). A házak és földek adásáról és vételéről készült szerződéseket, ill. a birtokviszonyokban történt változásokat a telekhivatal felállítása előtt a tanácsnál foglalták írásba. Egy eladás érvényességéhez igazolni kellett nyolcféle kötelességnek való elégtételt (adófizetés, tartozások fönnállása stb.). Az egyes szerződéseket sorszámozták. A kötetek végén névmutató van, mely a név mellett a szerződések sorszámát és a lapszámot tünteti fel. Atyafiságos egyezségek iegvzőkönvve (f. állag). Feudális időkből fennmaradt hagyomány, hogy a testvérek vagyoni megosztozását egy tanácsnok és egy jegyző előtt a tanácsházán bonyolították le. A bejegyzések 1855 után szórványosak (összesen 1 házassági kötlevél és 1 végkielégítési okirat). A kötet forrásértéke csekély. A végén betűrendes névmutató segíti a kutatást. Piaci árak iegvzőkönvve (g. állag). A belső gazda feladatai közé tartozott az 1849 decemberétől kezdődő piaci árak feljegyzése. Az első kötetben a lábasjószágok árait is feltüntették a kötet végén. A 2. kötetet 1850—1852 között német nyelven vezették, a kötet végén a termesztvények árjegyzékét magyarul írták be. A 3. kötet magyar nyelvű, 1853-tól közli a gyalog és