Kruzslicz István Gábor - Makó Imre: Hódmezővásárhely Város Levéltára 1691-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 4. (Szeged, 1994)

A VÉGREHAJTÓ SZERVEK IRATAI

A rendőrkapitányi hivatal iktatott iratanyagából csak az iparhatóság gyakorlásával kapcsolatos, az 1914—1919. években keletkezett iratok maradtak fenn: iparbejelentések, iparmegszüntetések, telepengedély iránti kérvények, ill. elintézésük. Ezek iktatókönyv híján egyenkénti átnézéssel kutathatók. Az elsőfokú iparhatóság által kiadott ipar- és telepengedélyekről, valamint az ipar állagában történt változásokról vezetett iparlajstromok külön levéltári gyűjteményben (IV. B. 1438.) kaptak helyet. A fond anyagában cselédlajstrom és bitangjószágok lajstroma található még. Terjedelem: 9 doboz, 2 kötet 1.17 fm 1-9. d. Iparhatósági iratok 1914—1919 10. k. Bitangjószágok lajstroma 1874—1875 11. k. Cselédkönyvkiadási nyilvántartás 1879— 1899 HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, VÁROS TŰZOLTÓPARANCSNOKÁNAK.IRATAI IV_ B.J422. 1892-1911 Az elmúlt századokban az építkezésekhez többnyire a kéznél levő természetes anyagokat, vidékünkön a földet, a gyékényt, a nádat és a fát használták fel. Mindez fokozott körültekintést követelt meg a tűzzel való bánás terén. A vagyonbiztonság fenntartásában fontos szerep jutott a hatóság megelőző intézkedéseinek. így következetes harcot folytattak a tűzveszélyes építkezés ellen, a tanács 1753-ban pl. a rossz kémények ledöntését és a kémény nélküli lakóépületek lerombolását mondta ki. Az ismételt felhívások szerint utcán, malomban, gazdasági épületben és az udvaron tilos volt pipázni. Előírások gondoskodtak arról is, hogy a váratlanul támadó tűz ne érje felkészületlenül a lakosságot. A házak kéményéhez egy hosszú lajtorját kellett felnyújtani, minden gazda hordóban, vagy más nagy edényben köteles volt állandóan vizet tartani („kapitányvíz"). A rendelkezéseket rendszeresen kidobolták a templomok előtt, a vétkezőket szigorúan megbüntették. A „vörös kakas" mégis gyakorta látogatta a várost, több alkalommal (1808, 1824, 1829, 1830) egész városrészeket hamvasztott el. A tűzvészek elhárításában a lakosság ekkor még magára volt hagyatva, az oltásban ugyanakkor minden épkézláb ember