Kruzslicz István Gábor - Makó Imre: Hódmezővásárhely Város Levéltára 1691-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 4. (Szeged, 1994)

A VÉGREHAJTÓ SZERVEK IRATAI

köteles volt részt venni. A megyefőnök 1852-ben bekérte a város tűzoltási szabályait. A tűzőrséget ekkor a két református templom tornyában felváltva vigyázó kétkét toronyőr, valamint a 24 éjjeli őr látta el; utóbbiak figyelme a közbiztonság fenntartásán belül a tűzre is kiterjedt. Az oltóeszközöket a városházán tárolták. Az oltószemélyzet a város cselédjei és a kéményseprő voltak. A fecskendőket az ún. lándzsások kezelték, akik erre részben éjjel, részben nappal készültségben álltak. Az oltást a város fő- ill. alkapitánya irányította. Újabb előbbrelépést jelentett, amikor 1856-ban a város hat különböző pontján tárolószínt, ún. puskaszínt építettek a köztulajdonban lévő fecskendőknek és egyéb tűzoltó felszereléseknek. A lakosság közönye és az oltók felkészületlensége láttán több hazai város diáktűzoltóságának példáján felbuzdulva 1872-ben önkéntes tűzoltó egylet szerveződött a városban. (Iratai megtalálhatók a X. 217. fondszám alatt.) Létszámuk 1873 májusára már 103 főre emelkedett, egyenruhájuk volt és szolgálati szabályzattal is rendelkeztek. Polgári foglalkozásuk azonban nem engedte meg az állandó készültség ellátását, a bonyolultabb és költségesebb gépek kezelése, a modern építkezés méretei ugyanakkor behatóbb és biztosabb szakismeretet igényeltek. A városok ezért szükségszerűen a főfoglalkozású tűzoltóság szervezésére tértek át. Hódmezővásárhely város közgyűlése 1880. október 12-én határozott fizetéses tűzoltók felvételéről. Az egyenruhával is ellátott 6 köztűzoltó a következő év februárjával foglalta el állását a város közházánál. 1891—92ben a tűzoltóságot szervezeti szabályzattal látták el és tűzoltóparancsnoki állást rendszeresítettek. Erre a parancsnoki vizsgával rendelkező három helybeli pályázó közül Kádár Henriket választották meg, aki 1892. január l-jével lépett hivatalába. A felügyeletet szolgálati téren továbbra is a rendőrfőkapitány gyakorolta, a tűz oltásában azonban a tűzoltóparancsnok tőle függetlenül járt el. A fővárosi tűzoltóság módszere szerint begyakorolt testület személyi állománya 1892-ben már 24 fő volt. Belügyminiszteri rendeletre a város még 1889-ben elkészítette tűzrendészeti szabályrendeletét. A tüzek oltásán túlmenően (1910-ben pl. a törvényhatóság területén 32 tűzeset volt, a tűzoltók 9 esetben vonultak ki) a tűzoltóság állandó megelőző szolgálatot teljesített: toronyőrség, tűzőrség a színházi és mozielőadások alatt, tűzrendészeti helyszíni szemlék, a kéményégetések ellenőrzése stb. A tűzoltóság látta el a mentőszolgálatot is. A beérkező ügydarabokat sorszámosan iktatták. Az iratanyagból csupán a