Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
III. KÖZÉPKORI ÖRÖKHAGYÓK
léből értesülünk, hogy Konrád fia Jakab fiainak: Miklósnak és Konrádnak a László fiai: Mihály, Dokó és Dezső elleni perében mint fogott bíró vett részt.19 Sándor országbíró július 17-én kiadott oklevelében zárta le azt az ügyet, amelyből következően Siklósi Péternek 30 márka elégtételt kellett fizetnie Garai András részére.20 Siklósi az összeget birtokban szerette volna leróni, azt azonban Garai nem fogadta el. Az országbíró, aki ebben az időben az ország nagybíráinak legjelentősebbje volt, elvi döntést megfogalmazva fejezte be az ügyet. Úgy ítélt: „mivel birtok felajánlása pénz fejében megegyezik az ország szokásaival”, és azt Péter képviselője vállalta, hogy ura Bodrog nevű birtokából a 30 márkát érő részt kiadják, a felek képviselői és a bizonyságul megjelölt káptalanok kiküldöttjei jelenlétében a 30 márkányi földet az ország régi szokása szerint becsüljék fel és különítsék el, és Péter mester András mesternek minden ellentmondás nélkül adja át. Ezzel nem zárultak le azok az ügyek, amelyekről hírt kaptunk 1325-ből. Siklósi Péter függőpecséttel ellátott oklevelet adott ki arról az adás-vételről, amely során szolgájának, János fia Péternek Siklósi Csukma nevű birtokán — amely ma puszta Siklóstól északnyugatra — lévő szőlőjét eladta rokonának, Lőrinc mester fia Pál mesternek.21 Az adásvétel érdekessége, hogy azt nem hiteleshely előtt kötötték, hanem az eladó állított róla ki függőpecsétes oklevelet. Az 1326-ban Köcski Sándor országbíró által kiadott oklevél egy 11 évvel korábbi ügyről tájékoztat. Javában dúlt a hatalmi harc az országon belül és kívül. Csák Máté János cseh királlyal küzdött a Morva folyó mellett, ugyanakkor a trencséni tartományúr katonái Visegrád várát sikertelenül védték a király ellen. Ezt az alkalmat használta fel Kőszegi Henrik fia János, hogy hatalmát kiterjesztve egy újabb várat a környékével együtt megszerezzen. Siklósra vetette szemét, de azt végül Siklósi Péter szerviense és rokona, Beremeni Péter megvédte.22 A baj abból származott, hogy Beremeni, bár ugyanazon év húsvétja utáni csütörtökön a várat visszaadta urának, de 1000 márka értékű aranyat, ezüstöt és más értékeket megtartott, és azt Siklósinak peres úton kellett követelnie tőle. A per folyamán Beremeninek jobban sikerült a bizonyítás, mivel a bíró háromszori felszólítása után: vajon esküvel vagy párbajjal kívánják az ügyet eldönteni, és az ügyvédje a bajvívást választotta, Péternek tapasztalt bajvívót (pugilem congre- sum), míg Siklósinak a bajvívásban járatlan bajnokot (pugilem incongressum) kellett kiállítania lovon vívott fegyveres viadalra.23 Bár az ügy befejezéséről adataink nincsenek, a viadal kimenetele és az utána következő végítélet Beremeni Péter számára jól dőlhetett el. A per érdekessége, hogy a bírónak háromszori felszólítással kellett a feleket válaszra bírnia, hogy a per kimenetelét eldöntő végső bizonyítás formáját eldöntsék. A korszakban efelől nemcsak a bíró döntött, a feleknek is volt lehetőségük a végbizonyítás két formája, az eskü és a bírósági párbaj között választani. Amint az ügyet leíró oklevél is igazolja: a végbizonyítás odaítélése előtt nagy befolyással bírt, hogy a 19 Anj-oklt. IX. 197. sz. 20 Anj-oklt. IX. 324. sz. 21 Anj-oklt. IX. 502. sz. 22 Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Budapest, 1988. (továbbiakban Kristó 1988.) 45. p. 23 Blazovich László-GÉczi Lajos (szerk.): Anjou-kori oklevéltár. Documenta res hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia. X. Budapest-Szeged, 2000. (továbbiakban: Anj-oklt. X.) 443., 444., 480. sz. 411
