Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
III. KÖZÉPKORI ÖRÖKHAGYÓK
procedúra során a feleknek mennyire sikerült állításaikat tanúkkal és oklevelekkel, az anyagi bizonyítás eszközeivel igazolni.24 Amíg az eddig előszámlált oklevelekben Siklósi Péter birtokjogi ügyeit ismerhettük meg, és belőlük perjogi ismereteinket gyarapíthattuk, az 1337. évben kiadott településtörténeti tényeket is elénk tár. A pécsi káptalan 1337. március 19-én kiadott oklevelében zárta le azt a Siklósi Péter és fiai: János és Péter, valamint Lőrinc fia Jakab fia János és Lőrinc fia Miklós fia Péter között Szenterzsébet birtok vagy falu birtoklásáról szóló hosszan elhúzódó vitát, amely során lejegyezték a faluhoz tartozó 11 praedium nevét. Ezek az alábbiak: Máriáslaka, Dezső fia Istvánlaka, Gyurin fia Márklaka, Demeter ispánlaka, Chorkolth, Csák, Hovalkpataka, Herlek, Damjanlaka, Imrelaka és Gergely vadalaka.25 A jogvita végül úgy ért véget, hogy a felek birtokában lévő oklevelek alapján a falut és a 11 praediumot Siklósi Péter és fiai kapták. A határokat pedig Lőrinc fiainak eskü alatt kellett megmutatniuk a pécsi káptalan két kiküldöttjének mint bizonyságnak a jelenlétében. Ha a Lőrincfiak a határokat nem lennének hajlandók megmutatni, akkor azt eskü alatt Siklósi Pétereknek kell megtenniük, és a másik félnek kell elfogadnia. A Siklósiaknak azonban át kell adniuk az Atyinára, Dornolchra és Novákra vonatkozó okleveleiket a Lőrinc fiáknak, amiből arra lehet következtetni, hogy az egyezségben az is benne foglaltatott, hogy az előbbiek minden, az említett birtokokra vonatkozó igényükről lemondanak. Perjogi szempontból továbbá sajátos eset, hogy a felek jogvitájukat nem bíróság vagy fogott bírák közbejöttével rendezték, hanem bizonyára mindketten bíztak — és így megegyeztek — a pécsi káptalan ítéletében. All praedium név szerinti említése az oklevélben egy korábban bekövetkezett birtokosztály emlékét őrizte meg. A nemzetségi birtok első felosztása alkalmával az osztályos társak mindegyike a neki jutott, saját birtokára költözött szolgáival, ott curía- t épített, a szolgák pedig házat, és hozzá fogtak a föld megműveléséhez. A szakiroda- lom26 által szétköltözésnek nevezett jelenség emlékét őrzik a helynevek, amelyek az úrról elnevezett feudális szolgatelepeket, falumagokat jelentettek. Közülük a későbbiek során többet elhagytak lakói, és újra puszta lett, mások pedig az ideiglenes telepekből állandó településekké, falvakká lettek. Esetünkben az egyes falukezdemények mind Szenterzsébet falu határában feküdtek, azonban az oklevél keletkezésének idejére elhagyták őket lakói, a falupusztásodás folyamatának „áldozatai” lettek, és mint pusztákat kívülről, jelen esetben Szenterzsébetről művelték őket. Nevüket csak oklevelünk őrizte meg, mint fontos településtörténeti adatot. A későbbiek során feledésbe merültek, feltehetően még határnévként sem maradtak fenn. 1339-ből Péter mester nővérének, Erzsébetnek a leánynegyede ügyében maradtak fenn oklevelek. Erzsébet a szintén Baranya megyei birtokos, Óvári (Kéméndi) Konrád fia Jakabhoz ment feleségül, és fiuk, Miklós követelte a Siklósiaktól anyja leánynegyedét. Az oklevelek egyértelmű bizonyságát adják annak, hogy ekkor már Péter mester a 24 Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899. (továbbiakban Hajnik 1899.) 259-269. p. 25 Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. III. (1333-1339) Budapest, 1883. 331-333. p. 26 Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század). Budapest, 1971. (továbbiakban Szabó 1971.) 47-50. p. 412
