Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
1323. október 16-án, az előbb említett oklevél keltezése után egy hónappal kiadta oklevelét a tárcafői főesperesség felállításáról. A szakirodalom ugyan Wagner Károly Dip- lomatariumának egy megjegyzésére hivatkozva ismeri az adatot, azonban különösebb jelentőséget nem tulajdonított neki.9 Csanád egri püspök megfontolva egyházának hasznát is, mérlegelve Rykolph mester fia János mester fáradozását, amelyet a Letenye folyó mentén az eredetétől a Tárca folyóba ömléséig — amely folyók egyháza határait képezik — terjedő területen irtásföldek kialakításában és nagyszámú nép letelepítésében tett, ezeket az új irtásföldeket, amelyek úgy ismertek, mint atyjának, unokatestvéreinek és rokonainak birtokai, elválasztja az abaújvári főesperességtől, és egy új főesperességet hoz létre az egri Szent János egyházban. Az új főesperességet tárcafőinek nevezte el. A püspök — Domonkos mester újvári főesperes beleegyezésével és a káptalannal megtárgyalva — az új főesperességet János mesternek adományozza felfelé a Tárca folyó mentén a forrásig, az előbb említett nemesek mindkét oldalon lévő birtokaival, továbbá rokonainak és famu- lusainak jelenlegi és későbbi falvaival, egészen a lengyel határig. A leválasztást a püspök azzal indokolja, hogy az abaújvári főesperesség nagy kiterjedésű.10 A tárcafői főesperesség létrehozásának az időpontja tehát ezen oklevél alapján pontosan meghatározható lenne, sőt az ugyanezen a napon keletkezett, másik, általunk említett oklevél fizetendő adókról is szól. A továbbiakban arra keressük a választ, miért vitatkozott ezután is az érsekség és a püspökség az illető terület feletti joghatóságon? Véleményünk szerint a Tárca folyó vidékét és más későbbi Sáros megyei területeket is többfelől telepítették be. Mindenekelőtt délről, Abaúj megye felől, amint ezt Kristó Gyula is feltételezi, továbbá talán a Poprád völgyén át nyugatról, Szepes megye felől. A dél felől érkezők az egri püspökség újvári főesperességéhez tartozó plébániák népeként ezek filiáit hozhatták létre az új irtásföldeken, amelyek továbbra is anyaegyházukhoz tartoztak, a Szepes megyéből érkezők pedig ugyanígy cselekedtek. Ezáltal az új telepek egy része az egri püspökség, másik része pedig az esztergomi érsekség joghatósága alá tartozhatott, amelynek képviselője a szepesi prépost volt. A területi elvet érvényesíteni óhajtván mindegyik fél szerette volna joghatóságát a másik területére kiterjeszteni. A „kettős hatalom” fennállását tükrözi azon idézett oklevél, amely szerint a Wyzaka-i egyház új papját előbb János tárcái főesperesnek mutatták be, majd hivatalában a szepesi prépost erősítette meg. Az oklevélből az is kiderül, hogy János mester tárcái főesperesként működött már egy hónappal kinevezése, október 16. előtt.11 Maga János mester, a Berzeviczy család őse is Szepes megyei illetőségű volt. Elődei német (tiroli) származásúak, talán Gertrudis királyné kíséretében érkeztek Magyar- országra. A nemzetség alapítója Rutker, felesége annak az Adolf prépostnak a nővére, akinek II. András király földet adományozott a Szepességben, a Poprád vize mentén. Rutker fiának, I. Rikolf mesternek a fiai az oklevélben már említett Kakas, János mr. és (II.) Rikolf voltak. Rajtuk kívül két fiút és két lányt jegyeztek fel a források. A testvérek jó érzékkel Károly Róbert király táborába álltak. Különösen Kakas tüntette ki magát a tartományurak elleni harcban. Birtokait testvéreire hagyta. (II.) Rikolf a Tar9 Balássy Ferenc 18. p. 10 Dl. 68 793.; Reg. Slov. II. 461. sz.; Blazovich-Géczi 514. p. 11 Vö. Reg. Slov. II. 459. v. 461. sz.; BLAZOVICH-GÉCZI 461., 514. p. 363
