Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
kövi vagy Tárczai család alapítója lett, János főesperes pedig a Lomnici vagy Berze- viczy családé. Birtokaik Szepes és Sáros megyékben terültek el. Míg testvérei a harcban, János mester a szervezésben tűnt ki elsősorban. Az irtások betelepítésében folytatott fáradozásáért jutalmul kapta tehát a főesperesi címet.12 Csanád püspök igyekezett alaposan megszervezni 1323-ban a tárcafői főesperessé- get. Pontosan meghatározta a fizetendő adókat, amely szerint az új irtásföldeken a püspöknek járó tized fejében 64 garast, a falvak papjai pedig a mindenkori főesperesüknek székdíjként egy budai fertőt tartoztak fizetni. Kikötötte, hogy a birtokosok papjaikat maguk választhatják, továbbá mint magánegyházak papjait szokás szerint a püspöknek kell bemutatniuk, és csak ezután iktathatok be. Az oklevélben név szerint felsorolt nemesek pedig Szent Barnabás fejét érintve esküvel fogadták az egyház iránti hűséget és szolgálatot.13 A főesperességet mégsem sikerült végérvényesen megszervezni. Az 1331 és 1337 között lejegyzett pápai tizedjegyzékekben az egri püspökség területén szedett adók listái között nem szerepel főesperességünk; plébániái az újvári kerület egyházai között kaptak helyet.14 Hogy miért, arra a választ nem tudjuk megadni, ám akárhogy is áll a dolog, a tárcafői főesperesség csak 1336-ban szilárdult meg véglegesen. A döntést végül Telegdi Csanád már mint esztergomi érsek hozta. Az Árpád-házzal is rokon Csanád nemzetség tagja Csanád érsek, aki Váradon végezte alsóbb tanulmányait, külföldi egyetemet is látogatott, nagy tudású, széles látókörű főpap lett. Előbb Váradon olvasó kanonok, később 1318-ban prépost, majd kápolnaispán és pápai káplán volt. 1323 januárjában helyezték az egri püspöki székbe. Az esztergomi érsek tisztét 1330-tól haláláig, 1349-ig töltötte be. Életét egyházának szentelő főpap volt. Még Váradon öt oltáralapítványt tett, és társaskáptalant hozott létre. Egri püspökként rendbe szedte a püspökség birtokait, visszanyerte a királytól örökre vonatkozó korábbi kiváltságait. Ezen szervezőmunkájának egyik állomása volt a tárcafői főesperesség felállítása is 1323-ban. Mint esztergomi érsek újjáépítette a székesegyházat, és megerősítette az esztergomi várat.15 Emberi nagyságára példa, hogy 1336-ban egyes nemesek és plébánosok ellenkezése ellenére, akik továbbra is az esztergomi érsekség joghatósága alá kívántak tartozni, a területet — lemondva a tizedekről — átengedte az egri püspökségnek, és ezzel a majd egy évszázados vita lezárult, amint ez Miklós egri püspök okleveléből kiderül.16 Bizonyára nem feledkezett meg korábbi, még egri püspökként hozott, jogosnak vélt rendelkezéséről, az egri püspökséghez tartozó tárcafői főesperesség felállításáról. 1336-ban tehát véglegesen befejeződött az a folyamat, amely során Sáros megye egyházi igazgatását megszervezték. Az Abaúj és Szepes megye felől érkezők vitája végérvényesen lezárult. A munkában oroszlánrészt vállaltak Csanád püspök, majd érsek mellett Rikolph fiai: Kakas, János és Rikolph, valamint rokonságuk is. (1991) 12 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal II. Pest, 1857. 37-42. p. 13 Reg. Slov. II. 460. p.; Blazovich-GÉCZI 513. p. A tizedfizetésre lásd: Solymosi László: Hos- peskiváltság 1275-ből. In: Tanulmányok Veszprém megye múltjából. Veszprém, 1984. 41-43. p. 14 Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia 1/1. Budapest, 1885. 351-356., 366- 372. p. 15 Bunyitay Vince: a váradi püspökség története III. Nagyvárad, 1883. 38-40. p. 16 Balássy Ferenc 30-31. p. 364
