Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
szabályaival, Heiner Lück pedig tizenhat rokonítható artikulust említ.29 A következőkben azt vizsgáljuk meg: az egyes jogterületeken milyen közvetlen vagy közvetett hatást gyakorolt Eike von Repgow műve a Zipser Willkürre. A tulajdonjog A Szász tükörben leírt tulajdonjogban a nő férje mundiuma (gyámsága, oltalma) alatt áll, még a nő külön vagyona felett is — ha egyáltalán volt neki — rendelkezik, sőt az asszony férjének sem adhat belőle, csak annyit, amennyit az a házasságkötéskor kapott.30 Az asszonynak átengedhető ingatlan, de abban csak használati joga van, halála után az örökösök kapják úgy, hogy ő nem rendelkezik felette.31 Sőt az asszony nem adhat el semmit, míg azt a lányok gyámjuk beleegyezése nélkül is megtehetik. E megkötésekkel szemben a Willkürben a feleségnek férjéhez hasonlóan jogában áll az ő fele birtokából egyharmad részt az egyháznak, szegény rokonainak vagy bárkinek adni.32 Az artikulus a magyar jogra hivatkozik, amint mondja: „ebben az országban az asszonyoknak éppen olyan jogaik vannak, mint a férfiaknak”. A női külön jogokra gondolva mégsem hisszük, hogy a szabály ezen részét a magyar nemesi jogból emelték át.33 A gyermektelen házasságban az egyik házastárs halála után a másik az elhalt rokonaival úgy osztozik, hogy a vagyon egyik felét megtartja, a másikat az elhunyt fél rokonainak adja át.34 Bár az artikulus a nőnek a fele vagyont juttatja, a szász jog hatására megmarad az ági örökösödés is.35 Az ötödik artikulus ugyancsak erről szól, a rokonok közötti további részletezéssel.36 Az utóbbi két szabály már az öröklési jogba vezet át, mégis azért említettük itt, hogy bizonyítsuk: bár a szász jog hatása itt is kimutatható, a szepesi jog tulajdonszemlélete már egészen más, mint a Szász tüköré. Ebből következően a két mű szemlélete között — a számos hasonlóság mellett — eltérések vannak az öröklési jog területén is. A gyerekek a két jogkönyvben egyformán 14 éves korban érik el a törvényes kort, amikor már rendelkezhetnek birtokaik felett, ám azokat csak teljeskorúságukat elérve — a Szász tükör szerint a 21. életévben, a Zipser Willkür szerint a 19. évben — kapják meg.37 A törvényes kor és a teljes kor elérésének ideje a középkor folyamán nemcsak időben, hanem lokálisan is változott. A magyar nemesi jog szerint például a törvényes kort a fiúk 14, a lányok 12. életévük betöltésével érték el, a teljes kort a férfiak 24 29 Demkó K.: A szepesi jog i. m. 21-35. p.; H. LÜCK: Zur Rezeption i. m. 22-23. p. 30 Eike von Repgow: Der Sachsenspiegel (= Ssp.) Landrecht (= Ldr.) Hrsg.: von Karl August Eckhardt. Göttingen-Frankfurt, 1973. Ssp. Ldr. I. 31. 1-2. sz. Az artikulusokon belül az eligazodás megkönnyítésére figyelembe vettük a Ruth Schmidt-Wiegand-Clausdieter Schott által alkalmaz számozást (Eike von Repgow: Der Sachsenspiegel. Hrsg.: Clausdieter Schott. Zürich, 1996.) 31 Ssp. Ldr. I. 21. 1. sz., 2. sz. 32 ZW 2. sz. 33 A női különjogokra 1. Csizmadia Andor-Kovács Kálmán-Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, 1975. 289-290. p. 34 ZW 4. sz. 35 Ssp. Ldr. I. 3. 3. sz., I. 17. sz. 36 ZW 5. sz. 37 Ssp. Ldr. I. 2. sz., 23. sz., 42. sz.; ZW 7. sz., 64. sz. 20
