Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
évesen, a nők pedig 16 éves korban. A Budai jogkönyv ehhez hasonló időpontot határoz meg.38 A középkorban a gyakori, fiatal korban bekövetkező haláleset miatt kiemelt szerepet kapott a gyámság jogintézménye. Sok gyerek lett árva, mielőtt a törvényes kort, illetőleg a teljeskorúságot elérte volna. A Szász tükör e tekintetben egyértelműen fogalmaz. Az apai oldalról a legidősebb egyenrangú férfirokon a gyám, akinek a teljeskorúságot elért gyerekeknek vissza kell adnia a kezelésében tartott jószágot, illetőleg, ha eladta azt, magyarázattal kell élnie.39 Ezzel szemben a Szepesség jogában az özvegy is lehet a gyermekek gyámja mindaddig, ameddig új házasságra nem lép, akkor a férj legközelebbi rokonai a gyámságot átvehetik. Ugyanígy áll fenn a helyzet, ha a férj marad életben.40 Összecseng ellenben a Szász tükör vonatkozó artikulusával az, hogy a túlélő az árvák örökségét rászorultságában eladhatja, azonban a vétel során a rokonoknak elsőbbségi joga van, teszi hozzá a Willkür szerzője. Ám akkor, ha az értékénél kevesebbet akarnak adni, a túlélő a vagyont a többet ígérő idegennek adhatja. A Willkür 1. artikulusa ugyancsak egybecseng a tükörrel, amikor kifejti a gyám kötelességeit a gyámolítottal szemben. Ebben az esetben a két jogkönyvben csak a teljes korú- ság elérésének ideje különböző.41 A gyermekek öröklését éppen az említett, nagyobb százalékarányban bekövetkezett fiatalkori haláleset miatt számos artikulus határozza meg. A főszabályt a Willkür 6. artikulusa tartalmazza, amely szerint az édestestvérek mindegyike a két szülő után egy-egy részt, azaz két részt kap, a féltestvérek viszont csak az egyik szülő után kapnak egy részt, azaz a féltestvér csak a vér szerinti szülője vagyonából örököl, a másikéból nem. Ez teljesen egybecseng a Szász tükörben foglaltakkal, amely szerint a féltestvér az öröklésben hátrébb lép, az unoka helyét foglalja el.42 Miután a szülő újraházasodik, a gyerekekkel fele részben osztozik.43 Idetartozik és a magdeburgi joggal meglévő élő kapcsolatot fejezi ki a Piirainen által 18. századinak keltezett, 14. számúként besorolt lőcsei kéziratban a 17. artikulus után tett megjegyzés. Mindenekelőtt nézzük az eredeti 17. artikulust, amely szerint, ha a házasfelek egyike meghal, és olyan kiskorú árvák maradnak utána, akik vagyonukról nem képesek gondoskodni, és az életben maradt fél új házasságra lép, az örökhagyónak a legközelebbi férfi rokonai egy év alatt kényszerítsék az apát vagy az anyát az árvák részének kiadására, és azt majd a gyám kezeli. Ha ezt nem teszik, és az új házasságból gyerekek születnek, ugyanúgy örököljenek, mint az első házasságból valók. A közben nagykorúságot elért gyerekek esetében is ugyanez a helyzet és az eljárás. 38 Werbőczy István: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskonyve. Budapest, 1990. 1. rész. III. cím. 3. §, 4. §; Budai jogkönyv 295. sz., 371. sz. és 2. j.; Hajnik L.: A magyar bírósági szervezet i. m. 167-168. p.; Szende Katalin: Családszerkezet és öröklési szokások a késő középkori Pozsonyban és Sopronban. In: Levéltári Közlemények 68. (1997) 86-89. p. L. még UŐ: Otthon a városban. Társadalmi és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Budapest, 2004. 92-115. p. 39 Ssp. Ldr. I. 23., 1. sz. 40 ZW 65. sz. 41 Ssp. Ldr. I. 23. 1. sz., 2. sz.; ZW 6-7. sz. 42 Ssp. Ldr. I. 3. 3. sz. 43 ZW 65. sz. 21
