Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
1336. március 24-én kiadott osztálylevélben nyomatékosba, hogy a divisio az osztályos atyafiak között az ország szokása szerint történik.49 Sőt külön megjegyzi — ez a Tripartitumban nem szerepel —, hogy az ország szokása szerint fiatalsága miatt Kom- poldus, nyilván a legfiatalabb résztvevő, választhatott először. A királyi adományból eredő további jogviszonyok közé tartozik a szomszédjog, amelynek értelmében a bevalló- vagy záloglevélben leírt pénzösszeg fejében a szomszédok és határbeliek a birtokot mások előtt megszerezhetik.50 Szomszédok vásárlási szándékáról azokból a tiltakozó levelekből értesülünk, amelyeket az illetőségi területükön tevékenykedő káptalanok állítottak ki a hozzájuk forduló ügyfelek részére, akik többnyire az ország szokásai szerint tiltakoztak.51 Több évig tartott például Dózsa nádor fiai és a Guthkeled nembeliek közötti, Pál országbíró bíróságát is megjárt birtokvi- ta, amely során az utóbbiak az ország szokásjoga szerint a szomszédjog alapján kívánták maguknak a Szabolcs megyei Timár birtokot megszerezni, amely végül 1336-ban a kezükre jutott.52 A női különjogok közül a hitbér és jegyajándék ügyét magukban foglaló okleveleink53 a szokásostól eltérő, említésre méltó ügyet nem tárgyalnak. Annál többet mondanak a leánynegyedről szólóak. Eme jogintézmény a kutatókat több alkalommal foglalkoztatta. Értekeztek kiadásának módjáról: birtokban vagy pénzben kellett-e juttatni, illetve ha birtokban adták, milyen okok váltották ki a birtok átadását. Legutóbb e témakörben Banyó Péter és Homoki Nagy Mária folytatott szakmai vitát.54 Előbbi túllépve a korábbi álláspontokon (Kelemen László, Holub József) okleveles adatok alapján úgy látja, hogy a leánynegyed mindenkori kiadása az adott helyzettől függött, amelybe hatalmi, családon belüli és érzelmi összetevők játszottak közre, valamint mindezek érvényesülését lehetővé tette a szokásjogi normák rugalmas alkalmazása. Véleményünk szerint nemcsak a szokásjogi normákat és nemcsak a leány negyed esetében kezelte rugalmasan a középkor embere, hanem a ius commune körébe tartozó írott jogot is. Inkább ajánlásokként értelmezte őket, mint kötelező erejű jogszabályokként. Feltételezésünk természetesen még bizonyító példákra vár. Homoki Nagy Mária jórészt elfogadva Banyó megállapításait helyesen az egyes jogintézményekhez kapcsolódó jogi fogalmak pontos használatára hívja fel a figyelmet. Magunk részéről nem kívánunk a vitába avatkozóként belépni, úgy látjuk, mindkét fél helyesen járt el véleménye hangoztatásával, a vitázók között alapvető véleménykülönbség nincs is, egyúttal hozzájárultak a leány négy ed jogintézményének korszerű értelmezéséhez. 49 Anj. okit. XX. (1336) 142. sz. Vö. HK I. 40. 1-2. 50 HK I. 60. 10. sz. 51 Anj. okit. VIII. (1324) 144. sz., X. (1326) 230., 253. sz., XVII. (1333) 153. sz., XX. (1336) 201., 330. sz., XXI. (1337) 27. sz., XXIII. (1339) 316. sz., XXIV. (1340) 581. sz. 52 Anj. okit. XVII. (1333) 190., 253. sz., XX. (1336) 52. sz. 53 Anj. okit. VIII. (1324) 148. sz., X. (1326) 341. sz., XX. (1336) 16. sz., XXI. (1337) 175. sz„ XXIII. (1339) 120. sz. 54 Banyó Péter: Birtoköröklés és leánynegyed. Kísérlet egy középkori jogintézmény értelmezésére. Aetas, 2000. 3. szám 76-92. p., Homoki Nagy Mária: Megjegyzések Banyó Péter: Birtoköröklés és leánynegyed (Kísérlet egy középkori jogintézmény értelmezésére) című tanulmányára. Aetas, 2001. 2. szám. 189— 193. p., Banyó Péter: Válasz Homoki Nagy Mária bírálatára. Aetas, 2001. 3-4. szám. 308-310. p. 204
