Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
rály oklevelére hivatkozva nem adott helyt keresetüknek.33 Mit sem törődött a néhai szálláskapitány családjának és Jakab fia Péter királynéi kun jogigényével. A király adományozásával a székhez tartozó kunokat szálláskapitányaikkal együtt jobbágyi sorba vetette. Sorsuk hasonlított azon királyi városok polgáraiéhoz, akiknek települését a király adományozással magánföldesúri kézbe adta. A pereskedés, amelynek részleteit most nem célunk bemutatni, még hosszan folyt az utódok között, végül 1517-ben II. Lajos király megerősítő levele — amelybe a korábbi ítéletleveleket bemásolták — tájékoztat arról, hogy a szállások a Toman örökösök kezére kerültek.34 Hasznukat nem sokáig élvezhették, mert 1537-ben már János király mint puszta falut említi az egykori szék névadó központját.35 Ugyanezen év májusában pedig, amíg nem tud kétszáz benépesített jobbágytelket adni neki, a Fejér megyei Solt-székben fekvő Hantos-szék hét szállását Sulyok György pécsi püspöknek és testvéreinek adományozta.36 Mivel az említett két oklevélben mint Fejér megyében fekvő helyről emlékeznek meg az oklevélkiadók, számunkra világosan megmondják, hogy ekkor már az egykori Hantos-szék semmiféle autonómiával nem rendelkezett, tehát megszűnt mint önálló igazgatási egység. Ugyancsak még Mohács előtt szűnt meg a Kór nemzetségbeliek szállásterületén szerveződött, Hantos-széknél jóval kisebb Szentelt-szék, amelynek bírósági közgyűléseit Szentelt (Szenteltegyház) mezővárosban tartották. 1424-ben szenteltszéki kun kapitányok tűntek fel, 1428-ban pedig Hédervári Lőrinc királyi lovászmester, a kunok és jászok bírája, szolnoki ispán Berencsi István királyi sáfárral, kiküldött bíróval ítélkezett a hollósi és kunszőlősi kunok, valamint Horogszegi Szilágyi László között sorra került határpörben.37 Széki autonómiáról ez esetben nem beszélhetünk, mert a szék bíróságán királyi tisztviselők bíráskodtak. Sőt a szék megszűnt, mielőtt az autonómiája kialakult volna. A mezővárost 1433-ban a mellette lévő Kunszőlőssel együtt Zsigmond király Csalapia Dávidnak adta. Jóllehet 1438-ban még kun szállásként említették, a későbbiekben már megmaradt magánföldesúri birtoklásban.38 A Harangod melléki kisszámú kunság a 15. század közepén vagy elvándorolt, vagy helyben maradva a jobbágyság soraiba tagolódott. Nem rendelkezett megfelelő erővel autonómiája megteremtéséhez. Hasonló sorsra jutott a talán már 1439-ben állott, de 1446-ban írásban is lejegyzett Kecskemét szék, amelynek működéséről 1509-ig vannak adataink.39 Mivel a széken ítélkező kapitányok nem bukkannak fel, csak ispánok, illetve magyar birtokosok, nem gondolhatunk arra, hogy a 16. század elején az írásbeli adatok szerint még fennálló székhez tartozó kunok kivívták volna jogi autonómiájukat. Hasonló sorsra juthatott az 33 Gyárfás III. 249. sz. 34 Uo. 35 Gyárfás III. 268. sz. 36 Gyárfás III. 269. sz. 37 Gyárfás III. 109. sz.; Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-g. II. Budapest, 1897. 575. p. 38 Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában I. Budapest, 1890. 704. p. 39 Kecskemét története 1849-ig. Szerk.: Bárth János. Kecskemét, 2000. 119. p. A vonatkozó rész IvÁ- nyosi-Szabó Tibor munkája. 169
