Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

A bírótól mindenekelőtt négy erény meglétét követelték meg a korbeli szerzők: a bölcsességet, az igazságosságot, az erőt, azaz a lélek erejét és a mértéktartást, amely utóbbit így ír le a Budai jogkönyv: „Továbbá bölcsek is legyenek, hogy senkit elsietetten meg ne károsítsanak, vagy el ne szomorítsanak. ”4 Szerzője a Bibliára hivatkozva nyomatékosítja állításait.5 Tisztában volt azzal, hogy a bíró négy fő erényének elvi megalapozását a Bibliában kell keresnie, jóllehet egyik legfontosabb forrásában, a Sváb tükörben szintén rátalálhatott ezekre, másutt ugyancsak. A négy fő erény már feltalálható a Lex Alamannorumban és a Német tükörben, továbbá a Summa Raimundiban is.6 Sajátos, hogy a keresztény Európában és korunkban ugyancsak elismert belső lelki erényekről nem tesz említést a Szász tükör szerzője. A hiányt egyrészt azzal magyarázzuk, hogy Eike von Repgow nem követte a kánonjogi szabályokat és leírásokat művében, másrészt abban keressük, hogy ő az akkuzatórius eljárást írta le, amely során a bíró nem volt aktív fél a tárgyaláson. Az eljárás szabályosságára figyelt, a jogot, illetőleg az ítéletet az ülnökök találták meg, azaz javasolták.

A bírói tiszt betöltését akadályozó tényezőkről ugyancsak szó esik a jogkönyvekben. A Sváb tükör szerint a bíró ne legyen esküszegő, se száműzetésben vagy kiátko- zás alatt, ne legyen zsidó, eretnek vagy pogány. Ne legyen a kezén vagy a lábán béna. Ne legyen vak, béna, vagy bolond. Házasságban született legyen és legalább 21 éves, de nyolcvannál nem öregebb.”7 A leírás visszavezethető a Lex Alamannorumra és a Német tükörre.8 A Budai jogkönyv a fösvénységet, a tékozló életmódot, a tudatlansá205. p.; Henry Bracton: On the Laws and Customs of England. Translated, with revisions and notes, by Samuel E. Thorne Publ. In 4 volumes. Cambridge-Massachusets, 1968. Idézi Antal Tamás i. m. 235. p.; Csiky Kálmán: Werbőczy István és Hármaskönyve. Budapest, 1899. Élőbeszéd. 6. 13-16. cím.; Szent István király Intelmei és Törvényei. Fordította: Bollók János (Intelmek) és Kristó Gyula (Törvények), Szent István Társulat. Budapest, 2000. 27-28. p.

4 Das Ofner Stadtrecht. Hrsg. Karl Mollay. Budapest, 1959. Magyar fordítása: Buda város jogkönyve I—II. Közreadja: Blazovich László-Schmidt József. Szeged, 2001. (továbbiakban: Bj.) 20. sz. Vö. Swsp. 86a. sz.

5 A bölcsességre: „Erre odahívattam a törzsek vezetőit — bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak — s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben.” (Mtörv. 1. 15.). Az igazságosságra: „Minden városban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd minden törzsnek, jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek.” (Mtörv. 16.8.). A lélek erejére: „[...jválassz ki a népből derék istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők, s tedd meg őket az ezeres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá.” (Kv. 18. 21.). „Ne áhítozz arra, hogy bíró lehess, ha nincs elég erőd, hogy kiirtsd a rosszat, mert hátha megijedsz a hatalmasoktól, és veszélybe kerül a becsületed.” (Sir. 7. 6.). A mértéktartásra: „Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod.” (Bölcs. 12. 18.). In: Biblia. Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás. Szent István Társulat. Budapest, 1976. 743. p.

6 Lex Alamannorum 41.1. In: Leges Alamannorum 2. Hrsg.: Karl August Eckhardt. Hannover, 1933. (MGH Leges nationum Germanicarum V. 1.), Deutschenspiegel 77. 2. In: Deutschenspiegel und Augsburger Sachsenspiegel. Hrsg.: Karl August Eckhardt u. Alfred Hübner. 2. Ausgabe. Hannover, 1933. (MGH Fontes iuris germanici antiqui. Nova Series. T. III.), Raimundus de Pennaforte: Summa de penitentiae. Rome, 1976. II. 35-38. p.

7 Schwsp. Tj. 86a. sz.

8 Lex Alamannorum 4L 1. sz.; Deutschenspiegel 77. 2. sz.

90