Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

gombban ítéli meg. A háziállatokról szólva kifejti: ha akár egy kicsi, akár egy nagy jószág kárt okoz a vetésben, vagy szőlőben, azt verjék agyon, vagy lőjék le, és fektessék a mezsgyére. A tetten érésben a szerző, úgy tűnik, enged, és jóvá hagyja az első indulatból származó tettet. Más helyzetet ír le akkor, ha az állat már nincs ott, elmenekült. Akkor ugyanis a bíróhoz kell vinni, és a kár kivizsgálása után azt a károkozó állat tulajdonosa a károsult részére köteles megfizetni. A bíró pedig az állat minden lába után négy dénár bírságot kap.14 Ha az állatot nem tudják befogni, kövessék a gazdája házába, és ugyanúgy járjanak el, mint az előző esetben, mondja a szöveg.15

Mint említettük, szigorúbb a kárt okozó vadállatokkal kapcsolatos eljárás, amely szerint ha szarvasok, medvék, majmok, farkasok, rókák vagy harapós kutyák okoznak kárt, akkor a tulajdonosnak minden kárt meg kell fizetnie, sőt a kárt szenvedő büntetés nélkül agyonverheti, ha tudja, a vadat.16 Az artikulus tartalmát illetően éppen úgy, mint a 335., számos más jogkönyvben megtalálható.17

Az állatokat ért károsodásokról mindössze egy artikulus hagyományoz ránk híranyagot. A patkolókovácsok jogairól szólva megtudjuk: ha a kovács rosszul patkolja meg a lovat, és a ló emiatt lesántul, akkor a tulajdonos panaszának eleget téve vegye a

14 A hasonló helyzet hasonló megoldásokat eredményez, amint ezt az Iglaui jogköny\foő\ láthatjuk, ahol a mezőn, szántóföldön és gyümölcsösben kárt okozó állat után a tulajdonos, ahány lába van a jószágnak, annyiszor egy dénárt fizet. „Item st alicuius pecora in agro et in fructibus et segetibus alterius deprehensis fuerint, quot pedes pecorum in tot denariis Domino segetum respondebit.” Observationes praeviae in jus munnicipiale, et montanum Iglaviense. (továbbiakban: Iglaui jogkönyv) In: P. Gelasius Dobner. Monu- menta Historica Boemiae. Tom. IV. Prágáé, 1779. 206-233. p. De manipulis. 224. p. Hasonlóképpen rendelkezik a Selmeci jogkönyv, amelynek egyébként forrása az iglaui. „Und ob ein mon viech begreift in seinen Früchttnn, der sol das bezallt nemen noch erberen lewt erkanntnis, und behalt dieweil das Viech zw worzeichn.” Selmecz városnak IV. Béla király korában szerkesztett városi és bányajogkönyve, (továbbiakban: Selmeci jogkönyv) Év nékül. In: Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár III. 1261-1272. Pest, 1862. 206-228. p., új kiadása 2001. 35. sz. 218. p. Új kiadás: Fuchs Péter: Selmecbánya város középkori jogkönyve (magyar, német faximile). Budapest, 2009.

15 Eike von Repgow: A Szász tükör. Közreadja: BlazOVICH LÁSZLÓ-SCHMIDT JÓZSEF, (továbbiakban: Ssp.) Pólay Elemér Alapítvány-Csongrád Megyei Levéltár. Szeged, 2005. A fordítás Karl August Eckhardt: Sachsenspiegel Landrecht (Monumenta Germaniae Historica. Leges) Fontes iuris Germanici Antiqui Nova Seriesl. alapján készült. Tartományi jog II. 47. 3. sz. „Von vihes schaden. Wer seyn vih treibit — als phert das do rynisch ist - so läse her czwenw man dorzu — wer syn vih treibit uff eines anderen mannes gemerke uff eyne gemeyne weide, wirt her gephant her gibt sechs phennynge.” Ernst Theodor Gaupp: Das Schlesische Landrecht. Neudruck der Ausgabe: Leipzig, 1828. Scientia Verlag, Aalen, 1966. (továbbiakban: Schl. Tj.) 208. sz. 170. p.; Schwsp. Tj. 212. sz.

16 Bj. 398. sz.

17 Vö. Ssp. Tj. II. 62. 1-2. sz., Schwsp. Tj. 204. 244. sz. ’’Von vihes wette vnd wergelde. Wes hunt adir her - So vndirwindet sichs Jener vor synen schaden ab her welle. Keyn gewette ist her an syner tat schuldig.” Schl. Tj. 199. sz. 166. p. „Von tires schaden. Wer so heldet eynen glumenden hunt - das sy den schaden taten.” Schl. Tj. 230. sz. 173. p. „Ob ein Mann schädliche Thiere hält? Mit Stoßen und Beißen. Waß Recht sey? Wir haben auch daß zu einem Recht. Ob ein Mann einen Hund hätte, und der schädlich wär, mit Beißen, zum erstenmahl ist es übersehen, es wäre denn also gethann, daß der Mensch daran stürbe, so wäre daß Vieh verlohrenn. Bleibt aber der Mann bey Leben? So soll mann dem Mann sagen, daß Er daß vorbaß verwehre, daß daß Thier kein(e)n Schaden thue. Ob ein Schaden darnach käme? Das hat er zu verantworten.” Ilpo Tapani Piirainen: Nachträge zum Zipser Recht. Die Handschrift 14 und 15 der Zipser Willkür. Levoca/Letschau, 2001. 73. sz. 75-76. p.

83