Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
1456. április 14-én V. László király Körmöcbánya városának Buda mintájára engedélyezte a vörös pecsét használatát.50 1472. október 2-án Mátyás király Kisszebennek Buda és Kassa kiváltságaihoz hasonló szabadságokat adott.51 1488. május 5-én Mátyás király megparancsolta a budai városi tanácsnak, hogy Kolozsvár város kérésére adják ki a bíró választásuk és egyéb kiváltságaik leírását, amit a budaiak még abban az évben megtettek.52 1498. június 4-én II. Ulászló király Szeged városát mindazokban a jogokban, amelyeket a város polgárai eddig Fehérvár és Buda polgáraival egyenlő mértékben használtak, megerősítette.53 A fenti nem teljes kigyűjtésből látható, hogy a budai jog egészét, vagy annak egy- egy részét, a budai joghoz tartozó szabadságok egyikét az egész középkori Magyarország területén fekvő városok részére egyaránt adományozták királyaink. A nagyobb városok élni tudtak ezekkel a jogokkal, a kisebbek általában kevésbé. Felsorolásunkból kiderül, hogy a régebbi fehérvári jog mellett az oklevelekben azzal együtt szerepel a budai jog, később pedig már csak magában fordul elő. Ritkábban, csak akkor hivatkoznak királyaink a budai jog mellett a fehérvárira, ha tekintélyesebb városok nyertek tőlük adományt. Ezzel mintegy elismerték korábban szerzett kiváltságaikat. Ez a tény nem kisebbíti azt, hogy Buda joga vezető szerepet játszott a középkori Magyarországon az egységes városi jog kialakításában. Mindamellett hangoztatjuk, hogy a szokásjogon belül a főszabályok érvényesülnek csak, azokat a helyi szokások, városi statútumok gyakran változtatják és árnyalják. Alább példával mutatjuk be e jelenséget. A fenti listát tekintve kevésbé lepődünk meg azon, hogy a szabad királyi, másképpen tárnoki városoknak a királyok a budai jogot vagy az abban foglalt szabadságok egyikét adományozták. Az sem feltűnő: nem egy német lakosságú mezőváros részesült a kiváltságok valamelyikében, főképp a budai mintájú vásártartás privilégiumában. Számunkra fontosabb, hogy a nem német lakosságú királyi városok — mint Zágráb és Szeged — ugyancsak elnyerték a budai jogot. Sőt Újlak, az egykor földesúri város éppen csak a király birtokába kerülvén szerezte meg a budai kiváltságokat. Debrecen pedig, amely 1404-ig, a debreceni Dózsák kihalásáig földesúri város volt, Zsigmond királytól már 1405-ben olyan kiváltságot kapott, amelyet Buda város lakói élveztek. Fellebbezési fórumként a tárnokszéket jelölte ki számukra, onnan pedig a király személyes jelenlétének bíróságához fordulhattak. A budaiak kiváltságától való eltéréseket a király gondosan felsorolta.54 Jóllehet Zsigmond király már 1410-ben elzálogosította, 1411-ben pedig eladományozta a várost Lazarevics Istvánnak, és korszakunkban nem került vissza a király kezébe, annak lakói, mint Iványi Béla kimutatta, a későbbiekben sok tekintetben mégis megtartották a budai jog használatát.55 50 Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. I-VI/1. X-XII. Pest, 1852-1863. X., 502-503. P51 Carolus Wagner: Diplomatarium comitatus Sarosiensis. Pozsony-Kassa, 1870. 187. p. 52 Michnay-Lichner 1845. 254-257. p.; Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez I. Buda, 1870. 280-285. p. 53 Reizner János: Szeged története IV. Oklevéltár. Szeged, 1900. 54. sz. 54 ZsO. II. 1.3767. sz. 55 Iványi 1924. 5-36. p. 62
