Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
Közjogi tekintetben más városjogokkal összevetve a debrecenit, számos hasonlóságot sorolhatunk fel. A debreceni bírót a tizenkét esküdttel együtt, miként a budait, és Magyarországon a legtöbb városét, április 24-én, Szent György napján választották. A tanács a hét három napján, éppen úgy mint Budán, tartott bírói széket, csak éppen más napokon. Budán hétfőn, szerdán és pénteken, Debrecenben kedden, csütörtökön és szombaton. A szabadon maradó két napon a város igazgatási ügyeit intézték mindkét helyen.56 Debrecen, bár földesúri város lett, a 15. században mindvégig megtartotta a fellebbezés jogát Buda városához.57 Az előforduló kivételek a szabályt erősítik. Már Buda török uralom alatt állt, amikor Borbély Ferenc debreceni polgár még mindig Budára kívánta fellebbezni perét.58 A szokás tehát ennyire meggyökeresedett. Perbe Debrecenben a középkori városi gyakorlatnak megfelelően a város pecsétjével idéztek, mégpedig három alkalommal, amint ezt a magdeburgi, a budai és a tárnoki jog előírta. Az ügyüket a polgárok személyesen vitték, de ismerték már a prokurátorokat, a jogi képviselőket. A kiskorúakat és az egyes „jogi személyeket”, mint például Debrecenben az utcákat, törvényes megbízottak képviselték a bíróság előtt. A debreceni tanács éppen úgy mint más városok — köztük Buda — tanácsai hiteleshelyi feladatot is ellátott. Nemcsak esküt tettek le, hanem örökbevallást, adásvételt és végrendeletet készítettek a tanács előtt a polgárok. Az iparrendészet tekintetében a mintát a debreceniek szintén Budától vették. Ádám Gergely budai bíró 1497-ben adta ki a debreceni szabó céh számára a budai szabályzatot, 1497-ben, 1512-ben pedig Kocsi László debreceni bíró a mészárosok számára szerezte meg a budai céhszabályzatot.59 A közjog mellett a magánjog területén szintén találunk hasonlóságokat a két városjog életében. A budai jogkönyv 313. artikulusa kimondja, hogy az olyan embernek, aki végrendelkezés nélkül hal meg, vagyonát osszák egyenlő részekre, és abból az özvegy és minden egyes gyermek egy-egy részt örököljenek. Ha az anya hal meg először, ugyanaz a helyzet az apa és a gyerekek tekintetében.60 Debrecenben a házastársát túlélő fél és a gyerekek a törvényes örökösödés esetén a budai jogszokáshoz hasonlóan örököltek. 1547-ben Csóti Gergelytől az örökség, amely Csóti Pétert illette volna, a fiára és anyjára együtt szállt.61 1549-ben Kalmár János özvegye, Margit asszony a városi tanács előtt olyan bevallást tett, hogy fiát, Ferencet mindenből, az ingóságokból, az örökségből és a vagyonból egyenlő rész szerint kielégítette 45 forintot kivéve, amely lefizetésének időpontjait a tanács előtt pontosan meghatározták.62 Ugyanezen évben Hajnal István gyerekei között a tanács ítélete szerint a vagyont egyenlően kell eloszta56 Uo. 22. p. 57 Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002. (Dél-alföldi évszázadok 17.) (A továbbiakban: Blazovich 2002.) 160-161. p. 58 Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei. (A továbbiakban: DVMJ.) 1547. Összeállította, közzétette: Balogh István. Hely és év nélkül., DVMJ. 1548-1549. Összeáll.: Uő. 67-68. p. 450. sz., DVMJ. 1566-1567. Összeállította és közzétette P. Szalay Emőke. Debrecen, 1985. 270. sz. 59 Blazovich 2002.173. p. 60 Blazovich-Schmidt 2001. 479. p. 313. sz. 61 DVMJ. 1547. 22. p. 76. sz. 62 DVMJ. 1548-1549. 66. p. 477. sz. 63
