Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
III. KÖZÉPKORI ÖRÖKHAGYÓK
úgy várja, mint a régóta sötét felhőbe — a magyar barbárságba — rejtett, és végül a mi érkezésünkkel fényét visszaszerző napot részint azért, mert a régi és törvényes hatalmat óhajtja, részint pedig mivel bízván már a mi segítségünkben, erős és leplezetlen haraggal utasítja el a vad és összeférhetetlen népet, a szkíta igát, amelyet akarata ellenére vett föl és visel.”18 Amidőn II. Ulászló királlyá választásáról elmélkedik — a királyról egyébként csak rosszat tud mondani —, restségét ostorozva így ír: „mindazonáltal egyesek szerfölött csodálni szokták azt, hogy a magyaroknak, az igen vallásos és hadi dicsőségben jeles és mindenünnen ellenséggel körülvett népnek nem jutott vitéz király, még ha máskor nem is, kiváltképpen akkor, amikor a magyaroknak igen nagy szükségük lenne igen bátor királyra, hogy a törököket, a vad népet, részint távol tartsa határaitól, részint pedig ne hagyja Magyarország földjeit állandó betörésekkel pusztítani.”19 Filipecz püspöknek Alberthez, Ulászló öccséhez intézett beszédében az alábbiakat mondja a magyarokról: „Te pedig jól tudod, hogy mennyire felkészülten kezdenél háborút a magyarokkal, akik — ha a környéken más nép nem is — minden bizonnyal igen bővelkednek fegyveres erőben, lovakban, kincsekben és más dolgokban, amelyek a háborúban hasznosak, és sem testi, sem lelki erőben nem hátrálnak meg egy nép előtt sem.”20 Mátyás királynak III. Frigyes császár elleni küzdelmét bemutatva így ír: „[...] míg Mátyás bosszúra szomjasan üldözte őt, elszenvedte, hogy a törökök országa határait pusztítják, akiket kétségkívül kiűzhetett volna Európából, ha úgy határozott volna, hogy ellenük indít háborút, mivel a keresztények, akik a török iga alatt szenvedtek, azt erősen kívánták és támogatásukról biztosították, nehezen tűrték ugyanis a törökök gyalázatos uralmát.”21 Az olyan általánosságban elhangzó kijelentések mellett, mint hogy a legtöbb magyar pénzért szinte minden tettre rábírható, népünk jó tulajdonságairól is szót ejt. Például, amikor Ulászló harcra buzdítja táborát Miksa német király ellen: „a magyar erényre jellemző tudniillik, hogy a hitért és a becsületért állhatatosan elviseli mindazt a veszélyt, ami bekövetkezhet, nem pedig az, hogy az ingadozó tömeg szokása szerint — amint látszik — a változó szerencse ösztönzi.”22 18 „[Austria] sinu et tanquam solem, Hungarica bararie, veluti atra quadam nube, diu conditum, nostroque demum adventu lucem resumturum, expectat; cum antiqui atque legitimi imperii desiderio, turn quia Schythicum iugum, ferum atque insociabile genus hominum, quod sane invita, et accepit, et pertulit, freta iám nostris auxiliis, magna ac aperta fastidit indignatione.” SRH. V. 154. p. 19 „Tametsi quidam vehementer mirari soleant, Hungaris, genti religiosissimae, bellique gloria valde insigni, atque undique hostibus circumventae, regem strenuum minime contigisse; praeseitim quo tempore, ac si unquam alias, excelsi animi rege Hungari magnopere indigerent, et qui Turcas, ferocem gentem, a ftnibus suis arceret, nec sineret continuis incursionibus agros Hungarici regni devastare.” SRH. V. 144. p. 20 „Tute autem probe nosti, quam paratus accessens ad bellum adversus Hungaros gerendum, qui sane, ac si ulla alia circa gens, armis, viris, equis, pecunia, caeterisque rebus, quae bello usut sunt, quam maximé abundant; nec profecto cuiquam nationi, aut corporum robore, aut in animorum cedunt.” SRH. V. 148. p. 21 „Matthias tarnen, dum avidius ilium persequirur, fines regni sui a Turcis vastari passus est, quos, procul dubio ex Europa pulsurus fuisset, si adversus eos bellum gerere in animum induxisset, Christianis, qui Turcarum iugo pressi erant, id vehemerter optantibus, defectionemque pollicentibus; nempe, contumelio- sam graviter sustinebant Turcarum dominationem.” SRH. V. 114. p. 22 „Est nempe proprium Hungaricae vimitis, pro fide ac honestate, quidquid adversi venire potest, constanter tolerare, non autem ritu levis vulgi inani strepitu terreri, vel quo interdum more suo, fluctuans fortuna videatur impllere inclinari.” SRH. V. 158. p. 402
