Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
III. KÖZÉPKORI ÖRÖKHAGYÓK
nak; mivel azok, akik nem törvényes házasságból születtek, a népek joga szerint semmilyen atyai ranghoz nem juthatnak”.21 A Sárvíz menti csatában a főurak Báthori István vezérletével leverték Corvin János seregét. Székely Jakabot, Kanizsai Mihályt és a várnai perjelt, Beriszló Bertalant nemcsak hogy elfogták, hanem nem is engedték szabadon, mint más társaikat. Bár korábban szerzőnk elmondja: a várnai perjel oly derekasan harcolt, hogy több sebből vé- rezve esett le a lováról és úgy fogták el, mégis megjegyzi, mások szerint a perjelt a jus gentium ellenére fogták el, és mivel akkor esett fogságba, amikor az övéitől eltávozván tárgyalni indult az esetleges békéről az ellenféllel,22 fogságba vetése jogtalan volt. Ulászló öccsével, Alberttel csatározván, aki ugyancsak a magyar trónt szeretné megkaparintani, Filipecz János váradi püspököt küldi öccse táborába annak megbékítésére. Úgy gondolta, talán a püspöknek sikerül rávennie Albertet tervének feladására. Filipecz püspök a szájába adott beszédben többek között azzal érvel, hogy mivel Albert fiatalabb, a jus gentium szerint nem illeti meg a magyar királyság idősebb testvérével, Ulászlóval szemben.23 A két testvér között mégiscsak kenyértörésre került a sor, és miután Albert alulmaradt, Ulászló korholja öccsét az ország romlásba juttatásáért, mindkettőjük egyéni presztízsének csökkentéséért, és azért, hogy Albert megsértette a jus gentiumot bátyja országának megtámadásával.24 A Commentarok befejező (XI.) könyvének második fejezetében, ahol a Szulejmán szultán által kitervelt, háborút indító okról értekezik szerzőnk, ugyancsak használja a jus gentium fogalmát. „Amikor tehát seregét [ti. Szulejmán] Ázsiába szándékozott átvinni, [...] úgy vélte, hogy meg kell újítani a magyarokkal a szövetséget követséget küldve, mint fentebb említettük, ugyanolyan feltételekkel, amilyenekkel atyja, Szelim kötötte velük, nehogy közben a magyarok Szulejmán távollétét számításba véve fegyveresen elfoglaljanak valamilyen török földet, vagy a határaikat betöréseikkel dúlják. Amikor azonban a magyarok, akik a király kiskorúsága miatt az országot kormányozták, a követet a népek joga ellenére visszatartva egy ideig nem adtak választ, minthogy elhatározásuk bizonytalan volt, hiszen nem állt szándékukban a törökkel sem békét kötni — ugyanis rút dolognak tartották a keresztények számára mohamedánokkal szövetségben lenni —, sem pedig tudatában saját erejüknek, hadat viselni nem mertek vele, kiváltképpen mert a királyuk még gyermek volt, és szinte semmi tekintéllyel nem rendelkezett övéi között, a török haragra lobbanva, és a magyarok elbizakodottságától föltüzelve hirtelen indulattól elhatározta, hogy az Ázsiának szánt fegyvereket ellenük fordítja, mivel úgy vélte — ahogyan ez történt is —, hogy ha siet, a magyaroknál mindent készületlenül fog találni, és fegyverei számára minden hozzáférhető és elérhető lesz. Már Corvinus Hunyadi Mátyás király halála óta addig a napig, amíg Szulejmán Pannónia határait megtámadta, közel 30 éven keresztül a magyar állam annyira tétlen és harctól tartózkodó volt, hogy a hosszantartó béke és a hadi események hiánya következtében csupán a bűnökre, gazdagságra és fényűzésre hajlott. Ráadásul jól tudta [ti. Szulejmán], hogy az ország főurai viszálykodnak egymással, és a királynak — azonfe21 22 1/17. SRH. V. 133. p. 1/19. SRH. V. 135. p. 11/10. SRH. V. 149. p. IV/3. SRH. V. 168. p. 24 394
