Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy Szeged plébániái nem rendelkeztek olyan exemptional, amely kiemelte volna a kalocsai érsek szentszékének joghatósága alól őket, talán a főesperes joghatóságától mentesültek, ugyanis nem találtunk egyetlen adatot sem a szegedi főesperes helyi működésére. A tizedet ugyancsak az érseknek fizették, amint az 1522. évi tizedjegyzék bizonyítja.18 A pap választás jogának megszerzése, illetve annak szabad érvényesítése nem mindig ment simán vidékünkön sem. Erre példa a Temes megyei Hódos, a későbbi mezőváros lakóinak esete, amelyet Kubinyi András ismertetett.19 A falu lakói 1368-ban már megválasztották papjukat, amikor uruk, Himfy Benedek bolgár bán a nyakukra ültette volna káplánját, akit ők nem fogadtak el, sőt kilátásba helyezték távozásukat, ha nem az akaratuk szerint rendeződik az ügy. A levelet feltehetően maga a plébános írhatta mint a falu egyedüli írástudója, ami a közösségnek és papjának erős összetartozás-érzését, sőt érdekazonosságát mutatja. A plébános nemcsak a városokban, hanem a falvakban, illetve a két településtípus között jogilag elhelyezkedő úgynevezett possessio-oppi- c/ym-okban is a lakosság rendelkezésére állt, ha írásbeli munkát kellett végeznie, tehát egy személyben volt a település, falu, vagy oppidum lelkipásztora és hivatalnoka. A Szentes melletti Donáttornya bírójának és esküdtjeinek tollát is a plébános vezethette, amikor 1465-ben jelentést tettek arról, hogy Varjasi Jánosnak, Szilágyi Erzsébet offi- ciálisának a Csanád megyei Varjasteleken lakó jobbágyait a Jaksicsok kifosztották.20 Az alföldi városok és mezővárosok plébániáiról számos adat maradt fenn, de keveset tudunk azok patronátusi jogának alakulásáról, illetve a plébánosválasztásról. Debrecenben, ahol a Szent András-plébániatemplom mellett, amelynek a kegyura a váradi püspök volt, még két, a város területébe olvadt település, Szentlászló és Boldogasszonyfalva hasonnevű plébániái álltak,21 mindössze egy adat maradt fenn a papválasztás mikéntjéről. Jóllehet a Szent András-plébánia kegyurai a Debreceni család tagjai voltak, az új templomot 1297 és 1317 között Imre váradi püspök építtette fel,22 amiből következően a kegyuraságát is elnyerhette, vagy legalábbis részesült abból. A papválasztás jogát azonban idővel megszerezték a debreceni polgárok, ugyanis 1502-ben Ambrus papot választották meg plébánosnak, ám ő a város akkori birtokosának is beleegyezését kérte, ami miatt a polgárok feldühödve a váradi káptalan előtt tiltakoztak.23 Szeged és Debrecen példája azt mutatja, hogy a nagy alföldi városok polgárai megszerezték maguknak a papválasztás jogát. Sajnos Temesvárról ez ügyben csak annyi ismeretes, hogy egy domonkos (első említése: 1192) és egy ismeretlen rendű kolostor mellett (első említése: 1405), amelybe később ferenceseket telepítettek, két plébániatemplom volt: egyikük a Szent György, másikuk a Szent Eligius nevet viselte. Két ispotálya közül a Szentlélek nevű a városfalon belül állt, és a város polgársága alapította, a másik, a 10 ezer katona elnevezésű a városon kívül helyezkedett el, fundatomként Ozorai 18 Bálint, Tizedlajstrom 3-25. p. 19 Kubinyi, Plébánosválasztások 277-279. p. 20 MÓL Diplomatikai Levéltár 16 153. 21 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest, 1963. (ÁMTF.) 605-611. p. 22 Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. (Bunyitay, Váradi püspökség) II III. Nagyvárad, 1883-1884. III. 217. p 23 Szűcs István: Debrecen szabad királyi város története I. Debrecen, 1870. 142. p. 368
