Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

VÁROSI PLÉBÁNIÁK AZ ALFÖLDÖN A 14-16. SZÁZADBAN

A területi alapon szervezett nyugati keresztény egyház legkisebb egysége a középkortól a plébánia. A világi egyháztagok vallásos-egyházi élete a falvakban kizárólag, a városokban pedig elsősorban a plébánia keretei között folyt, ugyanis a koldulórendek megjelenésével a lelki élet területén a városokban újabb erő jelentkezett. A városi kolostorok azonban nem vették, nem vehették át a plébániák és a plébánosok kánonjog által biztosított legfontosabb tevékenységi körét, a keresztelést, esketést és temetést, részt vállaltak viszont a gyóntatás-áldoztatás, a misék, továbbá az imádkozás és ájtatosságok különböző fajtái területén.1 A plébánia egyúttal az alsópapság életének színterét jelentette. Egyrészt az acholitusoktól a felszentelt papokig, másrészt a nagyobb plébániákon a káplánoktól az oltárosokon át a különböző javadalmasokig a plébános irányításával együtt látták el a plébániához tartozó lakosság lelki gondozását. A plébánia és a templom a közösségi élet fórumát is alkotta, ahol a vasárnapi misékre összejött a város lakossága, akiket nemcsak a mise liturgiájába lehetett bevonni, hanem az alkalom lehetőséget nyújtott a város, a világ ügyeiről való tájékoztatásra, és a hívek ilyetén módon való szellemi-lelki befolyásolására.2

A magánegyházak kialakulásával egy-egy település birtokosa templomot építtethetett, s abba papot helyezhetett, miután presentálta, azaz bemutatta a püspöknél. Mint egyházalapítót megillette tehát a pap állításának, választásának joga, amely később pat- ronátusi, azaz kegyúri joggá alakult.3 Mivel a plébános — mint láttuk — óriási szerepet játszott a városban az egyháztagok lelki életének irányításában, továbbá mint írástudónak és kánonjogi ismeretekkel rendelkezőnek jelentős befolyása alakult ki a városi élet más területein is, ezért nem volt mindegy a város communitas-a. számára, hogy ki tölti be e fontos méltóságot. Személyének jelentőségét bizonyítja, hogy a Budai jogkönyv a város tisztségviselői között első helyen említi a plébánost. A magyar szokásjog tankönyveként is alkalmazott 14. századi „Ars Notaria”-ban pedig az szerepel, hogy a városi plébánosok felmentést kaptak a megyéspüspök joghatósága alól minden olyan, a város határán belül történő ügyben, amely szentszéki hatáskörbe tartozik.4 A fentiek miatt a városok vezetői és lakossága fontosnak tartották, hogy megszerezzék maguknak

1 Eberhard Isenmann: Die deutsche Stadt im Spätmittelalter 1250-1500. Stuttgart, 1988. (isen- mann, Deutsche Stadt) 216-218. p.

2 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. (mályusz, Egyházi társadalom) 120-130. p.; Isenmann, Deutsche Stadt 218. p.

3 Érszegi Géza: Kegyúri jog. In: Korai magyar történeti lexikon (IX-XIV. század). Főszerk.: Kris- tó Gyula. Budapest, 1994. 338-339. p.

4 Kubinyi András: Egyház és város a középkori Magyarországon. (Kubinyi, Egyház és város) In: Uő: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Budapest, 1999. (Kubinyi 1999.) 287-288. p.

365