Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
Dél-Bácska települései lakosságának változása 1525 és 1570 között Helység 1525 1570 jobbágyszám lakosságszám hane lakosságszám Béla 106 530 13 65 Betér 25 125Bajmok 59 295 23 115 Futak 136 680 35 175 C santa vér 63 315Györgye 90 450 34 170 Budakuta 26 130Iregd 35 175Kamarás 48 240 36 180 Martályos 26 130 22 110 Kisbajcs 32 160 Kisbajsa? 14Himesegyház 20 100 15 75 Kerekegyház 62 310Keresztur 6 30 1 5 Napfény 65 325 4 20 Ókor 89 445Orbász 66 330 ?Pácsér 104 520Szentandrás 92 460Szentiván 410 2050 34 170 Szentpéter 5 25 15 75 Telek 85 425 33 165 Temeri 18 90 34 170 Újváros 121 605 5 25 Vásároskürt 73 365A falvak — a néhány házas településeket is annak tartjuk — mellett a településháló méretükben és népességszámukban legkisebb egységei azok a helyek (szállások, tanyák ideiglenes lakóhelyek), ahol egy család él. E település típus a kora Árpád-kor óta megtalálható a középkori Magyarországon. Főképp a nagyállatok rideg tartására szolgáló helyek voltak ezek, a nagyállattartás üzemhelyei; mezei kerteknek nevezi őket a szak- irodalom.64 E szállásokról, mezei kertekről, amelyek Szeged határában helyezkedtek el, részletesen írt Szakály Ferenc a Szeged történetében.65 Bárth János a szállások elterjedtségét az egész Duna-Tisza-közére terjesztette ki helyesen.66 A középkorban kert 64 Összefoglalását lásd: Blazovich László 2002. 91-95. p. 65 Szakály Ferenc: Mezőgazdaság és állattenyésztés. In: Szeged története 1. Szerk.: Kristó Gyula. 1983. 597-601. p. 66 Bárth JÁNOS: Szállások, falvak, városok. A magyarság települési hagyománya. Kalocsa, 1996. 110-116. p. 358
