Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
névvel jelölt helyek meglétét67 az írott forrásokban a defterek erősítik meg, mintegy hidat verve a 15. és a 17-18. századi források adatai között. A szegedi és szabadkai pusztákon állt egykori szállások birtokosait név szerint feltünteti az 1570. évi összeírás.68 A jövedelmező rideg állattartásba a törökök is bekapcsolódtak. Szeged város lakosainak szállásai között feltüntették Hamza Kászim szállását. Eme helyeken nem pusztán legeltettek, de földet műveltek és laktak, talán egész évben. Egy ilyen szállást Béres Mária régésznek sikerült feltárnia.69 A defterekben feltüntetett puszták közül számos helyen szállásokat tartottak. Több esetben, pl. Kelebia puszta, Tompa puszta, Bertán, Ülés puszta feltüntették a jövedelemben a szállásadót,70 ami megerősíti a Szegedi szandzsák törvénykönyvében leírtakat: „Néhány üres és lepusztult falvakon és pusztákon, amelyeken régóta azon a környéken és vidéken lévő ráják „szállás” néven ismert majorságaikon tevékenykednek, vetnek és a rétet kaszálják, és rajta télen-nyáron állataikat legeltetik, és mivel a földesúrnak állatonként egy-egy akcse legeltetési adót szoktak fizetni, azt ismét úgy szedessék.”71 Úgy véljük, nemcsak a szegedi szandzsák területén, hanem a többi Dél-Al- földön feküdt szandzsák pusztái esetében hasonló helyzet állott fenn, amiből arra következtethetünk, hogy a Dél-Alföld ritkán szövött településhálójának települései között terpeszkedő nagy pusztabirodalmak nem voltak teljesen emberektől mentes, elhagyott vidékek. Azokon a korabeli gazdasági élet szükségleteinek megfelelően számos tanya, szállás és ideiglenes lakott hely állt. Kutatásaink végére érve megállapíthatjuk: az a tagolt településhálózat, amely a Dél-Alföldön a középkor során kialakult, a magyar-török hatalomváltás után kevéssé érintve, azonban népességében csökkenve a 16. század végéig fennmaradt. A város- falu-tanya (szállás) szerkezet tovább élt. A kor gazdasági élete kívánta így. Elmondhatjuk ezt annak ellenére, hogy e terület kiszakadt a magyar település- és városhálózatból, továbbá lakossága a század második felében csökkent. Az elvándorló magyarok helyét déli szlávok töltötték fel. További vizsgálatot igényel, mely népcsoportok érkeztek területünkre, ugyanis nem nevezhetjük őket sommásan szerbeknek, mivel köztük számos bunyevác, horvát és román is volt. E vándormozgalom — magyarok távozása, déli szlávok érkezése — eredményeként a lakosság szláv elemét Dávid Géza a 16. század utolsó harmadában 40%-ra teszi. E lakosságcsere részletes vizsgálata további feladatot jelent.72 (2008) 67 Blazovich László 2002. 91-95. p. 68 Káldy-Nagy Gyula 2008. 38. sz., 253. sz. 69 Béres Mária: Szarmaták, avarok, magyarok. Beszámoló az M5 autópálya balástyai és szatymazi nyomvonalán végzett előzetes régészeti leletmentésekről. In: SZEGED, 1998. november. 24-25. p. 70 Káldy-Nagy Gyula 2008. 293. sz., 295. sz., 310. sz. 71 Káldy-Nagy Gyula 2008. 6. p. 72 Dávid Géza 2005. 49. p. 359
