Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

Nagybasanova, Nagybesenyő Óbesenyő (Besenova)

falu

86

91

Becskerek (Nagybecskerek)

város

35 magyar 135 szláv

31 magyar 146 szláv

Becsej (Törökbecse)

"

51 magyar 123 szláv

73 magyar 67 szláv

Amint a fenti táblázatból kitűnik, a Maros mentén helyezkedtek el azok a települések, amelyeknek még magyar lakossága is volt. Innen délre már egynemű, etnikailag és nyelvileg egységes szláv területet találunk. Nyelvi és etnikai szigetet képezett a 16. század második felében Ötebő (Ittebe), amelyet 1567-ben 107, 1579-ben 90 magyar család lakott, Udvarnok faluban pedig 1567-ben 34, 1579-ben 48 magyar család élt.

A déli szláv betelepülésnek jó példája Vida puszta (Neuvide) és Vincehíd puszta esete, amelyeket 1567-ben lakatlannak tűntettek fel, 1579-ben pedig az előbbin 25, az utóbbin 7 szláv családot írtak össze.32 Sajátos képet mutat a városok lakosságának megoszlása. Ennek elemzésére a későbbiekben visszatérünk.

A Duna-Tisza közén a déli szláv népesség észak felé vándorlása később indult meg, és jobban nyomon lehet követni a forrásokból. E népmozgás olyan nagy és a középkori magyar államra olyan végzetes hatású események nyomán következett be, mint Nándorfehérvár eleste 1521-ben és a mohácsi csatavesztés 1526-ban. Addig Bács, Bodrog és Csongrád vármegyék lakossága magyar volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint azon 1525-ben keletkezett oklevél, amelyben Lekcsei Sulyok Mihály és Balázs, valamint Kiskeszi Ferenc és Ladnicai Czirko György panaszára II. Lajos király a boszniai káptalannak megparancsolja, hogy idézze meg Enyingi Török Miklóst, Bálintot és társaikat azon hatalmaskodás miatt, amelyet a felperesek Szabadka nevű kastélya ellen tettek.33

Török Bálinték ugyanis 1525-ben az oklevélben felsorolt 1417 jobbággyal megostromolták és elfoglalták a szabadkai kastélyt, és 1500 forint értékű ott lelt ingósággal együtt hatalmukban tartották. Az említett oklevél azért érdekes számunkra, mert a névsorban csupa magyar név található, elenyészően kevés a szlávos hangzású, jóllehet Bács megye déli részéből, többek között Futakról és Temeriből is toboroztak jobbágyokat a seregbe. Ugyanezt bizonyítja a bács-kalocsai püspökségnek 1522-ben a területről készült tizedjegyzéke.34

A mohácsi csata után éppen az említett területről vittek magukkal számtalan magyar foglyot a téli szállásukra induló törökök, majd 1529-ben újabb megpróbáltatás érte a táj népességét a Bécs alól visszatérő török részéről. A virágzó falvak és mezővá32 Helynevek azonosítását Káldy-Nagy Gyula Lipszky helynévtára alapján végezte.

33 Engel Pál: Egy bácskai jobbágynévsor 1525-ből. In: Történelmi Szemle. 1995/3. szám. 353-364. p. Az oklevélben szereplő településnevek és a hozzájuk tartozó jobbágylista az alábbiak: Telek (85), Kamarás (48), Pacsér (104), Bajmok (590), Györgye (90), Budakuta (26), Napfény (65), Csantafejér (63), Újváros (121), Hímesegyház (20), Ókor (89), Kerekegyház (62), Béla (106), Keresztúr (6), Futak (136), Iregd (35), Betér (25), Temeri (18), Martályos (26), Szentandrás (32), Kisbajcs (32), Orbász (66), Vásároskürt (73), Szentpéter (5), Szentiván (10).

34 Szabó István: Bács, Bács Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből. Budapest, 1963. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 86.) Passim.

341