Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
rosok lakói vagy elfutottak, vagy rabságba kerültek. Az elhagyott helyek pedig ugyancsak kényszerből ideérkezett déli szlávokkal, elsősorban szerbekkel (ekkor már gondolnunk kell bunyevácokra is) töltődtek fel az 1520-as évektől az 1570-es évekig terjedő időszakban. Új etnikai- és nyelvhatár alakult ki ebben az időszakban,35 amely a Tiszától indulva Szeged alatt, a vegyes lakosságú Martonos tájékán húzódott és tartott Szabadka felé.36 Bár Szabadkának a 16. század közepén esett történetéről keveset tudunk, annyi a korral foglalkozó szerzők munkáiból37 kihüvelyezhető, hogy a mezőváros magyar népessége részint áldozatul esett a hadjárásoknak, részint sikerült elmenekülnie, és az egykor uradalmi központ szerepét betöltő kastélyt megerősítve a török már az 1540-es évektől, talán 1543-tól náhije székhelyként használta. Az 1570-ben és 1578-ban készült török összeírások alapján a településen a török és déli szláv népesség mellett magyar lakos csak az előbbi esetben (4 család) található, ellenben a környező szállásokon igen: 1570-ben 60 család, 1578-ban 14 család.38 Feltehetően a vár mellé nem engedtek magyarokat települni, ezért azok a környező szállásokon, tanyaszerű helyeken éltek. Szabadkáról (Bács)Madarason át Baja felé húzódott a határvonal, ugyanis mindkét helyen déli szláv neveket jegyeztek le az 1570-es években.39 Az etnikai határ Duna menti szakaszának kijelölését megerősítik a kalocsai náhijéről készült 1548. évi török összeírás adatai.40 A fent leírt határvonal jelzi a déli szláv népességnek a 16. század végéig északi irányban kirajzolódó akciórádiuszát, ugyanis ezen vonaltól északra, főképp a Homokságon már a 16. század második felében térés vidékek lettek lakatlanok, ott mégsem találkozunk szláv nevekkel a forrásokban. Bizonyára a két nagy város: Kecskemét és Szeged lakossága hasznosította e pusztákat. A Maros folyót is éppen csak átlépték a szlávok, északabbra azonban nem húzódtak. A bemutatott helyzetkép azonban rövid idő elteltével, a 15 éves háború eseményei következtében, újra módosult. Bár a 15. és 16. századi népmozgások, amelyek az Alföld déli részén játszódtak le — az északi és keleti területeket nem érintették —, befolyásolták a városok népességének alakulását. Az átalakulás azonban nem sematikusan, hanem korszakonként változó és egyedi módon történt. Sajátos az Al-Duna melletti Keve (Kovin) esete. A virágzó mezővárosba raguzai, azaz dalmata kereskedők érkeztek, akik itt, akárcsak Szávaszent- demeteren (Sremska Mitrovica), Budán, Nagybányán és Sárospatakon, létrehozták kereskedő telepüket.41 A török veszedelemre hivatkozva költöztek később, 1444-ben I. 35 Baja története. A kezdetektől 1944-ig. Szerk.: Kőhegyi Mihály. Budapest, 1989. 146. p., 159. p., 173. p. A vonatkozó részeket Szegfű László és Vass Előd írta. 36 Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv. 1. A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig. Szerk.: Blazovich László. Szeged, 1985. 160-161. p. 37 Iványi István: Szabadka szabad királyi város története I. Szabadka, 1886. 56-70. p., Magyar László: Városigazgatás (1428-1918.) In: Szabadka, 1428-1918. Szabadka, 1996. 67-70. p., Vass Előd: A szabadkai náhije 1570. évi és 1578. évi összeírása. Kézirat. Vass Előd szívességéből. 38 Uo. 39 Uo. 40 Vass Előd: A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása, ln: Cumania VI. Kecskemét, 1979. 760. p. 41 Ludovicus Tubero: Kortörténeti feljegyzések (Magyarország). Közreadja: Blazovich László, Sz. Galántai Erzsébet. Szeged, 1994. Bevezetés. 7. p. 342
