Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
A birtokviszonyok változását rögzítő oklevelek számunkra kevés felhasználható adatot tartalmaznak. 1464-ben Mátyás király Szabadkát possessioként említette. Ebből természetesen sok következtetést nem vonhatunk le, hiszen az oppidum és possessió elnevezések gyakran keverednek a nagyobb helységek elnevezésében is. Az viszont kétségtelen, hogy a 15. század utolsó harmadában született a kezdeményeiben már korábban kialakult szabadkai uradalom, amelyhez Madaras, Tavankút, Sebestyénegyház és Veresegyház tartoztak, amint az egy 1502-ben kiadott oklevélből kiderül.17 Az uradalmi központ szerep általában jótékony hatással volt az illető település fejlődésére, mert egy bizonyos terület gazdasági központja lett a helység. A Pongráczok földesurasága idején épült az uradalom központi épülete, a kastély is, amelyet 1524- ben Török Bálint kőből készült toronynak vagy háznak, illetve nemesi kúriának, azaz udvarháznak nevezett.18 Bár nem kételkedhetünk abban, hogy városunk jóval korábban plébániás helyként létezett, plébániájáról csak 1429-ből kapunk információt, amikor arról értesülünk, hogy Váradi Péter kalocsai érsek levélben utasítja Lukács szabadkai plébánost az interdiction felfüggesztéséről, amellyel azért sújtotta a város lakóit, mert a tized fizetésének nem tettek eleget, és annak lerovása ügyében egyezkedni fog a földesúrral, Pongrácz Mátyással.19 A témánkhoz tartozó forrásadatok bemutatása után, mielőtt Szabadka középkori mezővárosi fejlődését, jogi helyzetét megvizsgáljuk, kitérünk arra is, milyen volt a település középkori képe, amely a polgárok mindennapi életének keretét jelentette. A középkori mezőváros településszerkezetére vonatkozó adatok, más alföldi mezővárosokéhoz hasonlóan, alig állnak rendelkezésünkre, ezért csak a domborzat viszonyaiból kiinduló feltételezésekre és következtetésekre szorítkozhatunk. E tekintetben Győré Kornél kutatási eredményei20 az irányadóak. A hátságok, azaz dombos részek és a tavak, mocsarak és vizenyők, barák (Ciganska, Rogina) jelölték ki egyrészről a letelepülők lehetőségeit, másrészről pedig két fontos objektum: a kastély vagy udvarház, valamint a plébániatemplom helye játszott döntő szerepet a település külső képének formálásában. A Szabadkához hasonló földrajzi környezetben kialakult települések, mint például Szeged, Makó, Hódmezővásárhely és Gyula településképe szintén ilyen módon alakult. A település utcáinak kialakulását befolyásolta a kálizút nyomvonala, amely Erdélyből az Alpokig haladt, és városunkat is érintette. Még akkor is település formáló tényezőként kell kezelnünk, ha jelentősége a 14. századtól fokozatosan csökkent.21 A mezőváros házainak sorát a felszíni formák határozták meg, éppen ezért azok inkább tömbszerűen a telekaprózódás miatt beugrókkal, kanyarokkal és közökkel formálódtak, mint egyenes vonalban. 17 Blazovich László 1996. 53. p. 18 BESSENYEI József: Enyingi Török Bálint. Budapest, 1994. Oklevéltár 6. sz. 19 Iványi II. Oklevéltár 5. sz. 20 Dr. Győré Kornél: Szabadka településképe. Szabadka, 1976. 15-19. p., 54-56. p. 21 Dr. Scherer Ferenc: Gyula város története I. A földesúri város. Gyula, 1938. 24-60. p.; Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje. = Dél-alföldi évszázadok 1. Békéscsaba, Szeged, 1985. 101. p., 103-104. p. és térképmellékletek; Kulcsár Péter: Az 1522-es szegedi tized- jegyzék mint történeti forrás. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből VIII. Szerk.: Blazovich László. Szeged, 1984. 11-12. p. 295
